Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

tesítését, ahol ténylegesen építkeztek, azzal érveltek tehát, hogy a módosított terv megtartásával létesült a felülépítmény. A Legfelsőbb Bíróság e vonatkozásban megkísérelte a tényállás tisztázását, és megkereste a járási tanács vb. ipari és műszaki csoportját az iratok megküldése iránt. Az ide megküldött iratok között azonban a módosított tervrajz nem volt fellelhető, így tehát feltétlenül szükséges az 1959. auguszus 27. napján foganatosított helyszíni szemle alapján kiigazított és véglegesen jóváhagyott tervrajz beszerzése. Amennyiben pedig a bíróság ilyen irányú megkeresése nem járna eredménnyel, úgy ki kell hallgatni a fenti időpontban megtartott helyszíni szemle során jelen volt személyeket annak tisztázása végett, hogy a felperesek építményének telepítési helyét véglegesen hol jelölték ki. Ily módon kell tisztázni azt, hogy a felperesek a jóváhagyott terv szerint avagy attól eltérő helyen emelték-e az épületet. Ennek azért van jelentősége, mert ha a felperesek valóban megtartották a módosított tervrajz előírásait, úgy kellően megalapozottnak látszik a korábbi szakértőnek az a véleménye, hogy az út szélesítésével és annak feltöltésével a felperesek nyaralóhelyén húzódó előkert megszűnése miatt a felperesek ingatlana valóban csökkent értékében: így a felpereseket e címen a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 40. §-ának c) pontja alapján a bekövetkezett értékveszteségért kártalanítás illetheti. Viszont ha a felperesek nem tartották meg az illetékes építési hatóság előírásait, hanem attól eltérő módon építkeztek, úgy ennek jogkövetkezményeit viselniük kell. Ez esetben tehát azt kell vizsgálni, hogy az építési engedélyben megjelölt helyen történt építkezés esetén az út korszerűsítése és a kisajátítással érintett terület elvesztése milyen hatást gyakorolt a felperesek tulajdonában maradt ingatlan értékére. E körülmény tisztázására szakértőt kell kihallgatni. A kocsi- és gyalogbejáró megsemmisülésével összefüggésben érvényesített kártalanítási igénnyel kapcsolatban alaptalanul érvel az alperes azzal, hogy az igény elbírálása nem tartozik bírósági hatáskörbe. Az útügyi hatóság a már meglevő csatlakozás korszerűsítését elrendelheti, s ez esetben a munkát saját költségére az engedélyes köteles elvégeztetni. [34/1962. (IX. 16.) Korm. sz. rendelet 26. § (2) bek.] Az adott esetben azonban a kisajátítást megelőzően az illetékes államigazgatási hatóság a felperesek telkére vezető csatlakozó út korszerűsítését nem rendelte el, s arra nem is volt szükség, miután a felperesek azt rendeltetésének megf elelően tudták használni. A kisajátítási cél megvalósításával összefüggésben jelentkező útszélesítés eredményezte azt a helyzetet, hogy a felperesek telkére vezető kocsi- és gyalogbejáró megsemmisült, s így a rendeltetésszerű használatot biztosító bejáró megépítése szükséges. Az új létesítmény építési költsége tehát a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 40. §-ának e) pontja alá eső olyan „egyes" költségnek minősül, amelynek ellenében a felpereseknek kártalanítás jár, s ennek az igénynek az elbírálása nem az államigazgatási hatóság, hanem a bíróság hatáskörébe tartozik. 128