Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

25 987 Ft-ra tette. Ezt az összeget megosztva az I—II. r. felperesek, illetőleg a III. r. felperes javára 12 994—12 994 Ft-ban javasolta a kút után a kártalanítás összegének megállapítását. A szakértő részletes értékelést adott az ingatlanon levő építményekre és a telkekre is. A járásbíróság a telek értékét négyszögölenként 100 Ft-ban állapította meg, az építmények és a kút utáni kártalanítás tekintetében pedig elfogadta a szakértői véleményt, és a kártalanítás öszszegét ennek megfelelően állapította meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A mindkétfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A szakértő és a bíróság részéről a kút újraelőállítási költségének megállapításánál alkalmazott irányár a nagyüzemi gazdasági épületekre vonatkozik. A per adataiból kitűnik, hogy az adott esetben nem nagyüzemi gazdaságról van szó. A nem nagyüzemi gazdaságban levő kutak kártalanításával kapcsolatban az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet, illetőleg az annak mellékletében levő táblázatok irányárat nem tartalmaznak. Az idézett jogszabály 25. §-ának (2) bekezdése értelmében: ha a kisajátított dologra irányárat a jogszabály, illetőleg annak mellékletei nem állapítanak meg, akkor a dolog felmérése alapján kiszámított tételes költségvetés útján kell az újraelőállítási költséget megállapítani. Hasonló esetekben a Legfelsőbb Bíróság ismételten kimondotta már, hogy az idézett jogszabályra tekintettel szakértő útján, tételes költségvetés alapján meg kell állapítani a kút újraelőállítási költségét, abból le kell vonni az avulás értékét, és így kell megállapítani a kártalanítás összegét, mert csak ilyen módon lehet az 1965. évi 15. sz. tvr. 13. §-ának (1) bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek érvényt szerezni, hogy a kisajátított dologért értékének megfelelő kártalanítás jár [Ptk. 172. § (2) bek.]. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság kizárólag a kútra vonatkozó kártalanítás kérdésében és hozzákapcsolódóan a perköltség kérdésében mindkétfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [P. törv. I. 20. 847/1968. sz., BH 1969/3. sz. 5997.] 81. Ha a kisajátított ingatlanban levő üzlethelyiséget, irodát, raktárt és más hasonló helyiséget bérlő használta, az épület értékéből le kell vonni a szóban forgó helyiségre az összes beépített térfogat alapján eső érték 40%-át az esetben is, ha a bérlő részére cserehelyiséget nem biztosítottak [1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 29., 40. §]. A felperesek tulajdonában állott 148 •~öl területű beépített beltelki ingatlant a városi tanács vb. igazgatási osztálya irodaház építése céljából kisajátította. A kisajátító az ingatlanért 270 052 Ft kártalanítást ajánlott fel. A felperesek a felajánlott kártalanítást nem fogadták el, és keresetükben további 40 000 Ft megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket. A járásbíróság a perben részletes bizonyítást folytatott le, szakértői bizonyítás során tisztázta az ingatlan értékét. Az ingatlanon két épület volt. Az utcai fronton levő épületben üzlethelyiségek, raktár és 117