Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

az üzlethelyiséghez tartozó egyéb mellékhelyiségek voltak. Az udvari épületrészben az I. r. felperes lakása és műhelye volt. A szakértő az utcai épületrész (I. számmal jelzett épület) újraelőállí­tási költségét az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 6. számú mellék­letének 74. tétele alapján állapította meg, és az avulás levonásával az épületet 157 740 Ft-ra értékelte. A helyiségek lakott állapotban kerül­tek kisajátításra, ezért a lakottság miatti 40% levonása után az épület értékét 94 644 Ft-ban jelölte meg. A járásbíróság megkeresésére a megyei tanács vb. kereskedelmi osztá­lya azt közölte, hogy az épületben üzemelt eszpresszó helyett más üze­met a vendéglátóipari vállalat nem nyitott. A járásbíróság a kiegészítő szakvélemény alapján az ingatlan értékét 293 773 Ft-ban állapította meg. A volt eszpresszó helyiség térfogatára eső kártalanítás értékéből a lakottság miatti értékcsökkenést nem vonta le, mivel a vendéglátó­ipari vállalat részére más helyiséget nem biztosítottak, így e helyiség beköltözhető állapotban került a kisajátító birtokába. A járásbíróság a felajánlott kártalanítást meghaladóan 23 721 Ft megfizetésére kötelezte a III. r. alperest. A járásbíróság ítélete elsőfokon jogerőre emelkedett. A járásbíróság ítéletének a volt eszpresszó helyiség beköltözhető álla­potban történt értékelésére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvé­nyességi óvás alapos. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 29. §-ának (2) bekezdése sze­rint, ha a kisajátított ingatlanban levő üzlethelyiséget, irodát, raktárt és más hasonló helyiséget bérlő használta, az épület értékéből le kell vonni a szóban forgó helyiségre az összes beépített térfogat alapján eső érték 40%-át. Az együttes rendelet 40. §-a (2) bekezdésének rendelke­zése értelmében, ha a bérlő cserehelyiségre nem tart igényt, részére pénzbeli kártalanítást kell adni. Ez a rendelkezés azonban nem alkal­mazható a közületi elhelyezésre és a raktárgazdálkodásra vonatkozó jog­szabályok hatálya alá tartozó bérlőkre (használókra). Az együttes ren­delet 40. §-ának (1) bekezdéséből világosan kitűnik, hogy a lakottság címén értékcsökkentésre csak abban az esetben nem kerül sor, ha a he­lyiséget a tulajdonos használta, és cserehelyiségre nem tart igényt. A perbeli esetben a járásbíróság a volt eszpresszó helyiség értékéből a lakottság miatti értékcsökkenést azért nem vonta le, mivel a bérlő részére cserehelyiséget nem biztosítottak. E körülménynek a lakottság miatti értékcsökkenés levonásánál nincs jelentősége, mert ügydöntő jelentősége annak a tényleges állapotnak van, amilyen állapotban a ki­sajátítás történt. Egyébként nem is a tulajdonos ténykedésére vezethető vissza, hogy a vendéglátó üzem elköltözött, és hogy csere helyiségre nem tartott igényt. A volt eszpresszó helyiség tehát lakott állapotban került kisajátításra, így a lakottság miatti értékcsökkenést e helyiség térfogatára eső érték­ből is le kell vonni. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 29. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását a járásbíróság tör­vénysértően mellőzte. [P. törv. I. 20 639/1967. sz., BH 1968/2. sz. 5603.] 82. A kisajátított ingatlanon, illetőleg épületben gyakorolt jövedelem­szerző tevékenység lehetőségének megszűnése miatt kártalanítás nem 118

Next

/
Oldalképek
Tartalom