Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

A bíróságnak az érték meghatározásához az értéket befolyásoló valamennyi tényezőt fel kell derítenie, és tekintetbe kell vennie. A Legfelsőbb Bíróság 906. sz. (új* szám PK 11. PH 158. old.) polgári kollégiumi állásfoglalása szerint a kártalanítási összeg megállapításánál a forgalmi árat mint az értéket befolyásoló tényezőt is figyelembe kell venni. A perbeli esetben a megyei bíróság a kártalanítás meghatározásánál a forgalmi értéket nem kellő súllyal vette figyelembe. A telek négyszögölenkénti értékét a vonatkozó irányár középarányosát megközelítő értékben — a felajánlott kártalanítási összeggel egyezően — állapította meg, holott a szakértő a perben a forgalmi értéket felderítette, véleményét az ingatlanközvetítő vállalatnál 1966. évben bemutatott szerződések adataival megerősítette. A helyszínt ismerő szakértő véleménye szerint a perbelihez hasonló adottságokkal rendelkező ingatlanok forgalmi értéke négyszögölenként 60 Ft-ra tehető. A megyei bíróság az értékcsökkentő tényezőknek ugyanakkor túlzottan jelentőséget tulajdonított. A szakértő megállapítása szerint a telkek mély fekvésűek, de a talaj vízhelyzet az építkezést nem teszi költségesebbé. A megyei bíróság álláspontja szerint a perbeli telken az építkezés az alapoknak és a lábazatnak a komolyabb kiképzése miatt számottevően költségesebb. E körülmény azonban önmagában nem indokolja a szakértői véleményben megállapított értéknél lényegesen alacsonyabb kártalanítás megállapítását. Az irányárak középértéke körüli összegben megállapított és a forgalmi értéket figyelmen kívül hagyó kártalanítás nem felel meg az ingatlan valóságos értékének, ezért a megyei bíróság törvényt sértett, amikor a felperesek keresetét elutasította. [P. törv. I. 20 739/1967. sz., BH 1968/6. sz. 5711.] 80. Ha a kisajátított dologra a jogszabály, illetőleg annak mellékletei nem állapítanak meg irányárat, a dolog felmérése alapján kiszámított tételes költségvetés útján kell az újraelőállítási költséget megállapítani [Ptk. 172. § (2) bek., 1965. évi 15. sz. tvr. 13. § (1) bek., 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 25. § (2) bek.]. A járási tanács vb. igazgatási osztálya az alperes kérelmére kisajátította az I—II. r. felpereseknek a b-i beépített beltelki ingatlanát, továbbá a III. r. felperesnek a b-i szintén beépített beltelki ingatlanát. A kisajátítást kérő az I—II. r. felperesek részére 130 000 Ft, a III. r. felperes részére pedig 34 000 Ft kártalanítást ajánlott fel. A felperesek keresetükben további kártalanítás megfizetésére kérték kötelezni az alperest, az I—II. r. felperesek 40 000 Ft, a III. r. felperes 16 000 Ft kártalanítást igényelt a felajánlott összegen felül. A bíróság a kisajátított ingatlan értékének megállapítására szakértői bizonyítást folytatott le.. Az igazságügyi szakértő szakvéleményében megállapította, hogy az I—II. r. és a III. r. felperesek ingatlanán egy közös kút van. A kút 10,5 m mély, a belső átmérője 2 m, téglával falazott, kéziszivattyúval működik. A kút kb. egyidős a lakóépülettel, amelynek életkorát a szakértő 80 évre tette. A kút újraelőállítási költségét a szakértő az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 7. sz. mellékletének 168. tétele alapján folyóméterenként 9900 Ft-ban, összesen 103 950 Ft-ban állapította meg — 0,25-ös avulási szorzószám alkalmazásával a kút értékét 116