Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

(2) bek., 1965. évi 15. sz. tvr. 13. § (1) bek., 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r., 62. § (4) bek., 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 5. sz. melléklete, PK 11. sz.] * A városi tanács vb. igazgatási osztálya kisajátotta az I—III. r. felpereseknek az s-i 220 •~öl területű ingatlanát, továbbá a IV. r. felperesnek az ugyanottani 312 •-öl területű ingatlanát. A kisajátítást kérő kártalanításként •-ölenként 45 Ft-ot ajánlott fel. A felperesek keresetükben ^-ölenként 75 Ft-ban kérték a telek értékét megállapítani. A járásbíróság szakértőt hallgatott meg. A szakértő szakvéleménye szerint a kisajátított ingatlanok a város belterületén, mérsékelten kedvező helyen fekszenek. Mindhárom ingatlan önálló beépítésre alkalmas. A kisajátított ingatlanok talaja jó minőségű, felszíne egyenes. Aránylag mély fekvésűek ugyan, de a kisajátított ingatlanoknál a talaj vízhelyzet még kedvező, a közeli ingatlanoknál a talajvíz a terepszint alatt kb. 2,20— 2,50 m mélységben van. így az építkezések során a talajvíz az alápincézést nem nehezíti, nem teszi költségessé. Az utcában villanyvilágítás és vízvezetékhálózat van, így a telkek részlegesen közművesnek minősülnek. E tényezők alapján a szakértő az ingatlanok értékét négyszögölenként 60 Ft-ban javasolta megállapítani. A szakértő az ingatlanközvetítő vállalatnál megvizsgálta a hasonló fekvésű ingatlanok forgalmi árát is. Megállapítása szerint 1966. évben a város belterületén a telkek négyszögölenként 50—100 Ft-os áron cseréltek gazdát. A perbelihez hasonló adottságokkal rendelkező ingatlanok forgalmi ára négyszögölenként 60 Ft volt. A járásbíróság a felperesek keresetének részben helyt adott, és az alperest az I—III. r. felperesek javára 3300 Ft, a IV. r. felperes javára 4680 Ft megfizetésére kötelezte, a felajánlott kártalanítást meghaladóan. A járásbíróság a szakértői vélemény alapján az ingatlanok értékét négyszögölenként 60 Ft-ban állapította meg. A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint értékcsökkentő tényezőként veendő figyelembe, hogy a telkek mély fekvésűek, árvízveszélyes területen fekszenek. A patak a kisajátított ingatlanoktól mindössze 150—200 m távolságra folyik, és az 1963., illetőleg 1966. évi áradásnál a kisajátított területeket is elöntötte. E körülmények a telkeken való építkezést költségesebbé teszik. Az értékcsökkentő tényezők súlyára tekintettel a megyei bíróság a vonatkozó irányár középértékének megfelelő, négyszögölenként 45 Ft-os kártalanítást megfelelőnek találta. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 172. §-ának (2) bekezdése, illetőleg az 1965. évi 15. sz. tvr. 13. §-ának (1) bekezdése szerint a kisajátított ingatlanért értékének megfelelő kártalanítás jár. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. • rendelet az érték meghatározásához irányárakat állapít meg. A bíróságnak a kártalanítás meghatározásánál a rendelet 5. számú mellékletében meghatározott irányárakból kell kiindulnia. A melléklet szerint a kisajátított ingatlanokra négyszögölenként 15—70 Ft-os irány egységár alkalmazandó. Az irányár azonban csak olyan keret, amelyen belül vagy azon kívül [13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 62. § (4) bek.] a valóságos érték meghatározása a bíróság feladata. 115