Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

•-ölenként 100 Ft-tal számított kártalanítást. Az alperes a kialakult forgalmi értékre is figyelemmel indokoltnak tartotta az irányár túllépését. [P. törv. I. 20 281/1967. sz., BH 1967/9. sz. 5428.] 68. í. A mindenkor érvényes településhálózat-fejlesztési terv alapján kell megállapítani, hogy valamely község a telkek irányára szempontjából melyik kategóriába tartozik. II. A kisajátítási kártalanítás megállapításánál a jogszabályban megállapított irányárakból kell kiindulni, ha azonban a valóságos érték megállapítása céljából szükséges, a forgalmi értékre is tekintettel kell lenni [1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 22. §-a és a rendelet 5. sz. melléklete]. Az igazgatási hatóság az alperes kérésére házhelyek céljára kisajátította a felperes tulajdonában levő ingatlant. Módosított kereseti kérelmében a felperes az 1. kat. hold visszatartott háztáji ingatlan kártalanítási összegének megállapítását kérte D-ölenként 20 Ft alapulvételével. Az alperes 400 D-öl területért D-ölenként 8 Ft-ot, ezt meghaladóan •-ölenként 5 Ft-ot ajánlott fel. Az elsőfokú bíróság által meghallgatott szakértő J. községet falukörzeti központnak tekintve •-ölenként .20 Ft, 400 •-ölön felül pedig •-ölenként 10 Ft minimális irányárat vett figyelembe véleménye megalkotásánál. A járásbíróság ítéletében az alperest 12 000 Ft kisajátítási kártalanítás megfizetésére kötelezte. A járásbíróság J. községet a járási tanács vb igazgatási osztályának igazolása alapján mellékfalunak minősítette, és az értéknövelő és értékcsökkentő tényezőkre figyelemmel a telek kártalanítási értékét 400 •-ölig ölenként 15 Ft-ban, 1200 •-öl után pedig az irányár-táblázatnak a mellékfalura irányadó 5/b rovata szerint •-ölenként 5 Ft-ban, összesen tehát 12 000 Ft-ban állapította meg. A megyei bíróság ítéletében a járásbíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az alperest a már kifizetett 9200 Ft kártalanítási összegen felül további 8800 Ft kártalanítás megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság ítéletének indokolása szerint a kisajátítás alá került, nem közművesített ingatlan értékét az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg 400 0-01 terjedelemig n-ölenként 15 Ft-ban, az ingatlannak ezt meghaladó 1200 CH-ölet kitevő része után azonban a megyei bíróság az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 5. számú mellékletének 5/a rovata szerint a •-ölenkénti 10 Ft-os minimális kártalanítást találta megállapítandónak azzal az indokolással, hogy J. község önálló tanáccsal rendelkezik, s ezért falukörzet-központnak számít. A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A községekben levő telkek irányárának megállapításánál azt a lényeges körülményt, hogy az a község, amelynek területén a kisajátításra kerülő ingatlan fekszik, falukörzet-központ vagy pedig mellékfalu-e, nem az dönti el, hogy az illető község önálló tanáccsal rendelkezik-e. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet 5. sz. melléklete szerint ugyanis a mindenkor érvényes településhálózat-fejlesztési terv alapján kell megállapítani, hogy valamely község a telkek irányára szempontjából az 5/a vagy az 5/b kategóriába tartozik-e. 96