Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Az adott esetben a településhálózat-fejlesztési terv, illetve az annak adataira utalással kiállított igazolás nincs az iratok között. A járási tanács vb igazgatási osztálya 1966. május 24-én a J. Községi Tanács vb elnökének szóbeli kérésére olyan értesítést adott, hogy J. község a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet, illetőleg az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet értelmében mellékfalunak minősül. Ezt megelőzően 1965. november 8-án az igazgatási osztály a járásbíróságot is ilyen értelemben tájékoztatta. Ilyen perbeli adatok mellett a megyei bíróság megalapozatlanul is törvénysértően minősítette J. községet falukörzet-központnak azon a címen, hogy önálló tanáccsal rendelkezik. A járási tanács vb igazgatási osztályának említett értesítései szerint J. község mellékfalunak minősül. Amennyiben a bíróság megítélése szerint az említett igazolások alapján még nem lenne megállapítható J. község mellékfalu minősége, a településhálózat-fejlesztési terv, illetve annak megfelelő adataira való utalással kiállított igazolás beszerzése lett volna szükséges, és ennek alapján kellett volna eldönteni, hogy J. község falukörzet-központnak vagy mellékfalunak minősül-e. Ez a kérdés dönti el, hogy az 5. számú mellékletben megállapított irányárak közül mely irányárból kell kiindulni, és ehhez képest mit kell az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 17. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a telekre vonatkozó legalacsonyabb irányárnak tekinteni. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a 400 D-ölet meg nem haladó terület tekintetében a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 62. §-ának (4) bekezdése értelmében az irányárak — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a bíróságot nem kötik. A telek értékét befolyásoló egyes tényezőket az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 22. §-a példálózva sorolja fel. A jogszabály nem tesz említést a forgalmi értékről, azonban a forgalmi érték felderítése nélkül a telek értékét megnyugtató módon megállapítani nem lehet. Az érték megállapításánál nem a forgalmi értékből, hanem a jogszabályban megállapított irányárakból kell kiindulni, ha azonban a valóságos érték megállapítása céljából szükséges, az érték megállapításánál a forgalmi értékre is tekintettel kell lenni. [P. törv. III/B. 20 117/1967. sz., BH 1967/9. sz. 5429.] 69. Telek egy részének kisajátítása (részkisajátítás) esetén a 400 •-öZes területmértéket a kisajátított rész után kell számítani [1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r.l7.§(l) bek. a) és b) pont]. A felperes tulajdonában levő 432 D-öl területű ingatlanból az alperes részére üzlethelyiség létesítése céljára 58 D-öl területet a városi tanács vb igazgatási osztálya kisajátított. Az alperes kártalanításul D-ölenként 50 Ft-ot ajánlott fel, ezt azonban a felperes nem fogadta el. A leiperes keresetében [U-ölenként 100 Ft kártalanítási összeg megítélését kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint a felajánlott kártalanítás megfelelő. A perben meghallgatott szakértő a kisajátított ingatlan értékét D-ölenként 90 Ft-ra tette, megállapította, hogy az a város központjától 10 perc járásra van, a telek előtt járda és villany vezet. Az ivóvíz közkifolyó távolsága 200 m. A kisajátítás a téglalap alakú ingatlan első oldalrészét érintette, háromszög alakú 7 Polgári Jogi Döntvénytár 97