Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

beli kártalanítást, ha a bérleményt egész terjedelmében kiüríti. Ez a helyzet albérlet esetén akkor valósul meg, ha a bérlő az albérlőt magával viszi, vagy elhelyezéséről gondoskodik. Nem tarthat viszont igényt teljes összegű pénzbeli kártalanításra akkor, ha az albérlőt a kisajátított épületben volt bérleményében visszahagyja, s ezért annak elhelyezéséről a kisajátítást kérőnek, illetőleg a lakásügyi szervnek kell gondoskodnia. Minthogy a Kr. 29. §-ának (1) bekezdése szerint lakottság esetén a tulajdonos is csak csökkentett kártalanítást kap, ebből okszerűen következik, hogy albérlő visszahagyása esetén a bérlő nem tarthat igényt teljes összegű pénzbeli kártalanításra. A csökkentés mértékét abban az arányban kell megállapítani, ahogyan az albérlő által elfoglalva tartott lakrész az egész bérleményhez viszonyul. A 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 65. §-a szerint az albérlettel esik egy tekintet alá, ha a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás tulajdonosa műszakilag összefüggő lakásának egy részét bérbeadja. A 873. számú polgári kollégiumi állásfoglalás értelmében a tulajdonos albérleti jogviszonyt szabad rendelkezésű lakása tekintetében is létesíthet. Mindebből következik, hogy az előbb kifejtetteket akkor is alkalmazni kell, ha az albérleti jogviszonyt nem a bérlő, hanem a tulajdonos rendelkezésére hozta létre. c) A Kr. 29. és 39. §-ában foglalt rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy sem cserelakásra, sem pénzbeli kártalanításra nem tarthat igényt az, aki a kisajátított épületet egészben vagy részben jogcím nélkül használja. Ha ugyanis az ilyen személy az épületből cserelakás biztosítása nélkül kiköltözik, ezzel lényegében a kiürítésre kötelező bírósági ítéletnek tesz eleget, illetőleg a jogellenes állapotot szünteti meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tulajdonos részére kifizetendő kártalanítási összeg meghatározásánál nem kellene tekintettel lenni arra, hogy a kisajátított épületben levő lakás nem ürült meg teljesen, annak egy részét jogerős bírósági ítélettel kiköltözésre kötelezett vagy más, jogcím nélkül ott lakó személy tartja elfoglalva. Ha az ilyen személy az ítélet meghozatalakor a kisajátított épületben még bent lakik, a kisajátítást kérő és a tulajdonos érdekeit egyaránt az a megoldás szolgálja, ha a bíróság a kártalanítási összegből a Kr. 29. §-ának (1) bekezdése szerint a 40%-ot bírósági letétbe helyezteti. A letétbe helyezett öszszeg további sorsa attól függ, hogy a jogcím nélküli használó önként távozik-e el, illetőleg hogy az elhelyezéséről ki és hogyan gondoskodik. Ha ugyanis a jogcím nélküli használó önként távozik, vagy kihelyezése szükséglakásba történik, a bírósági letétbe helyezett összeg a tulajdonost illeti, ha viszont a nem szükséglakásban való elhelyezésről a kisajátítást kérő, illetőleg a lakásügyi szerv gondoskodik, a bírósági letétbe helyezett összeget a kisajátítást kérőnek kell visszautalni. [PK 918. sz., BH 1967/7. sz.] 58. Értékveszteség megállapítására mind az üres telek, mind pedig a beépített ingatlan részkisajátítása esetén — a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 44. §-a alapján — akkor kerülhet sor, ha a visszamaradt 80