Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

ingatlan értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes ösz­szege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Ez esetben a visszamaradt terület, illetőleg a rajta levő építmények értékének csökkenését úgy kell meghatározni, hogy az egész ingatlan­nak a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított értéke és a visszamaradt résznek ugyanilyen módon megállapított értéke közötti különbözetből le kell vonni a kisajátított terület után járó kártalanítási összeget. A Ptk. 172. §-ának (2) bekezdése és az 1965. évi 15. sz. tvr. 13. §-ának (1) bekezdése szerint a kisajátított ingatlanért értékének megfelelő kártalanítás jár. Ennek az alapvető rendelkezésnek részkisajátításnál is érvényesülnie kell, a tulajdonosnak tehát ilyenkor is teljes kártalaní­tást kell kapnia. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 44. §-a értel­mében — egyebek között — meg kell téríteni azt az értékveszteséget is, amely az ingatlan egy részének kisajátítása esetében a visszamaradt in­gatlan értékének csökkenésében jelentkezik. Részkisajátításnál a bíróságnak az értéket befolyásoló valamennyi té­nyező felderítésével és beható mérlegelésével kell megállapítania, hogy a visszamaradt ingatlannál mutatkozik-e egyáltalán értékveszteség. Töb­bek között vizsgálnia kell, hogy a visszamaradt terület megfelel-e a szo­kásos házhelynagyságnak, a beépítettség arányának növekedésével nem csökkent-e a használhatósága, értékesíthetősége, illetőleg forgalmi ára. De egyéb körülmények is befolyásolhatják a visszamaradt ingatlan ér­tékét, pl. az, hogy a telek szabálytalan alakúvá vált, beépíthetősége kor­látozódott, hasznosíthatósága csökkent, vagy hogy kertes háznál a ker­tet túlnyomó részben kisajátították. Az említett tényezők gondos mérlegelése alapján értékveszteség meg­állapítására részkisajátítás esetén akkor kerülhet sor, ha a visszamaradt terület értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes ösz­szege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Ez esetben az értékveszteséget úgy kell kiszámítani, hogy a kisajátítási kártalanítás szabályainak alkalmazásával meg kell állapítani a teljes ingatlannak a kisajátítás előtti értékét, majd — ugyancsak a kártalanítási szabályok szerint — a visszamaradt ingatlanrész értékét, és e két érték különböze­téből le kell vonni a kisajátított terület után járó kártalanítási összeget. Üres telek részkisajátítása esetén az egész teleknek a kisajátítás előtti értékét és a ki nem sajátított telekrész értékét is az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 16—24. §-ai, valamint az 5. számú mellékletben foglalt irányártáblázat alkalmazásával kell kiszámí­tani. Beépített terület részkisajátítása esetén a teljes ingatlan és a vissza­maradt ingatlanrész értékének megállapításánál nemcsak a telkek érté­kelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, hanem az épületekért járó kártalanítási összeg kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket is (Kr. 25—29. §, valamint a 6—8. sz. mellékletek). Bár a telek egy részének kisajátítás folytán történt elvesztése az épü­letnek az újraelőállítási költség alapján és az avulási tényezők figyelem­bevételével megállapított értékét nem befolyásolja, áz épület használ­hatósága és ezzel kapcsolatos forgalmi értéke lényegesen csökkenhet. 6 Polgári Jogi Döntvénytár 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom