Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

doskodnia, a kártalanítási összeget a lakott állapot figyelembevételével kell megállapítani. b) A cserelakásra igényt nem tartó bérlő a Kr. 39. §-ának (2) bekezdésében meghatározott teljes összegű pénzbeli kártalanításra csak akkor tarthat igényt, ha az egész bérleményt kiüríti, albérlet esetében tehát az albérlőt magával viszi, vagy elhelyezéséről gondoskodik. Ellenkező esetben — vagyis ha az albérlő elhelyezéséről a kisajátítást kérőnek, illetőleg a lakásügyi szervnek kell gondoskodnia — a bérlőnek járó kártalanítás összegét az albérlő által használt lakrész arányában csökkenteni kell. A fentiek szerint kell eljárni akkor is, ha az albérleti jogviszonyt a tulajdonos létesítette. c) A jogcím nélküli lakáshasználó a Kr. 29. §-ának (1) bekezdése alapján cserelakásra, illetőleg a 39. §-ának (2) bekezdése alapján pénzbeli kártalanításra nem tarthat igényt. Ilyen esetben, ha a jogcím nélküli lakáshasználó az ítélet meghozatalakor a kisajátított épületben még bent lakik, a kártalanítási összegből a Kr. 29. §-ának (1) bekezdése szerinti 40%-ot bírósági letétbe kell helyezni, és a tulajdonosnak csak az ezen felüli összeget kell kifizetni. Az ítéletnek továbbá tendelkezést kell tartalmaznia arról, hogy ha a jogcím nélküli lakáshasználó az épületből önként kiköltözik, vagy elhelyezéséről a tulajdonos gondoskodik, vagy őt a lakásügyi szerv szükséglakásba helyezi, a bírósági letétbe helyezett összeget a tulajdonosnak kell kiutalni. Ellenkező esetben — vagyis ha a jogcím nélküli lakáshasználó nem szükséglakásban való elhelyezéséről a kisajátítást kérő vagy a lakásügyi szerv gondoskodik — a tulajdonos a bírósági letétben levő összegre nem tarthat számot, hanem azt a kisajátítást kérő részére kell visszautalni. a) A Kr. 29. §-ának (1) bekezdése szerint: ha a kisajátított épületben levő lakást bérlő (használó, tulajdonos) használta, az épületnek a szóban forgó lakás beépített térfogatára eső, a 25—28. § alapján megállapított értékét 40%-kal csökkenteni kell. Ilyen esetben a bérlőnek (használónak, tulajdonosnak) cserelakásra van igénye. Abból, hogy az idézett jogszabály a tulajdonos és a bérlő mellett a lakás használóját is említi, s nem tesz különbséget aszerint, hogy a lakáshasználat milyen jogcímen alapul (szívességi használat, családi kapcsolaton alapuló használat stb.), szükségképpen következik, hogy ha a lakáshasználó elhelyezéséről a kisajátítás következtében a kisajátítást kérőnek, illetőleg a lakásügyi szervnek kell gondoskodnia, a kisajátítási kártalanítási összeget a lakott állapot figyelembevételével kell megállapítani. A tulajdonosnak járó kártalanítási összeget tehát a lakáshasználat jogcímére tekintet nélkül ilyen esetben is a Kr. 29. §-ának (1) bekezdése szerint kell megállapítani. b) A Kr. 29. §-ának (1) bekezdése értelmében a kisajátított épületben levő lakás bérlőjének cserelakásra van igénye. A 39. § (2) bekezdése szerint pedig: ha a bérlő nem tart igényt cserelakásra, részére pénzbeli kártalanítást kell adni, amelynek mértéke azonban nem haladhatja meg azt az összeget, amennyivel az épület értékét a 29. § (1) bekezdésében szabályozott esetben csökkenteni kell. Magától értetődik, hogy a cserelakásra igényt nem tartó bérlő csak akkor kaphat teljes összegű pénz79