Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

a közmű létesítésének költségeihez hozzájárult, ha hozzájárulása nem meghatározott pénzösszeg fizetésével, hanem jelentős értékű társadalmi munka végzésével történt. Ebből következik, hogy a tulajdonos által végzett jelentős értékű tár­sadalmi munka alapján is meg lehet állapítani a Kr. 5. számú mellékle­téhez fűzött „Megjegyzések" 4. pontjában meghatározott közművesítési fokozat meglétét. A községfejlesztési hozzájárulás teljesítése viszont ilyen megállapí­tásra nem nyújt alapot, minthogy ez adójellegű szolgáltatás, amelynek fizetése nincs függővé téve a közmű tényleges létesítésétől. [PK 910. sz., BH 1967/7. sz.] 50. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet 25. §-ának (2) bekez­dése szerinti esetben az újraelőállítási költséget — ha annak megállapí­tása hasonló épület értékéhez történő arányosítással nem lehetséges, és érvényes beruházási költségnorma sincs — a helyileg rendelkezésre álló kivitelező által felszámítható tételes költségvetés alapján kell megálla­pítani. Ha több kivitelező (állami vállalat, szövetkezet, illetőleg magán­kisiparos) jöhet számításba, a legalacsonyabb költségvetés alapján kell az újraelőállítási költséget meghatározni. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (Kr.) 25. §-ának (2) be­kezdése szerint: ha valamely épület az irányár-táblázatokban nem szere­pel, az újraelőállítási költséget a táblázatban szereplő hasonló épület ér­tékéhez történő arányosítással, ha pedig ez nem lehetséges, az érvényes beruházási költségnormák alapján vagy az épület felmérése alapján ki­számított tételes költségvetés útján kell meghatározni. Nem tartalmaz rendelkezést e bekezdés arra vonatkozóan, hogy — be­ruházási költségnorma hiányában — milyen kivitelezőre irányadó téte­les költségvetést kell alkalmazni. A jogszabályok ugyanis általában el­térő költségvetési előírásokat állapítanak meg aszerint, hogy ki a kivite­lező (állami vállalat, szövetkezet vagy magánkisiparos). A kérdés eldön­tésénél mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy a kisajátított épület újraelőállítására állami vállalat, szövetkezet vagy kisiparos jogosult-e. Ha tehát a kisajátítás helyén van olyan kivitelező, akivel az építési munkát el lehetne végeztetni (a tulajdonos rendelkezésére áll), a reá nézve irányadó költségvetési előírásokat kell alkalmazni. Ha pedig a ki­sajátítás helyén több kivitelező is szóba jöhet (szövetkezet és magán­kisiparos, illetőleg állami vállalat, szövetkezet és magánkisiparos), az érvényes költségvetési előírások közül az alacsonyabbat (legalacsonyab­bat) kell alkalmazni. Ez utóbbi esetben ugyanis a kisajátítást kérő ter­hére méltánytalan előnyhöz juttatná a tulajdonost a magasabb költség­vetési előírások figyelembevétele. [PK 911. sz., BH 1967/7. sz.] 51. Ha a kisajátítást kérő a kisajátított épületre vagy annak tartozé­kaira nem tart igényt, s ezért azokat a tulajdonos lebontja és anyagukat elviszi [1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 26. §], a bontási költsé­get a kisajátítást kérőnek kell viselnie, illetőleg azt a bontási anyag ér­tékéből le kell vonni. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (a továbbiakban: Kr.) 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom