Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

26. §-a szerint, ha a kisajátítást kérő a kisajátított épületre vagy annak tartozékaira nem tart igényt, azokat a volt tulajdonos lebonthatja, és anyagukat elviheti. A bontási anyag értékét a hatályos jogszabályok szerint, a tartozékok értékét pedig szakértői vélemény alapján kell megállapítani, és a kártalanítás összegéből le kell vonni. A rendelet azonban nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a bontási költséget ilyen esetben kinek kell viselnie. A kérdés eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy ha a tulajdonos nem tartana igényt a kisajátító számára felesleges épület bontási anyagára, ebben az esetben a bontási anyag értéke a kisajátítást kérőt illetné, de őt terhelné a bontási költség is. Ebből következően tehát csak a bontási költséggel csökkentett anyagértékhez jutna. Nem változik a helyzet akkor sem, ha a Kr. 26. §-a alapján a volt tulajdonos bontja le az épületet és a bontási anyagot elviszi. Ez esetben ugyanis ő is csak olyan értékhez jut, amelyet terhelnek a bontási költségek. Ilyenkor tehát a kártalanítás összegéből csak a bontási anyagnak a bontási költségekkel csökkentett értékét lehet levonni. Ezt az álláspontot támasztja alá az is, hogy a bontásból származó anyagok legmagasabb eladási árának szabályozásáról szóló 600 210/1951. (Tg. É. 103.) OT—ÁH számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdése* a legmagasabb eladási árakat szállításra előkészített árukra állapítja meg. Ha tehát az itt megállapított árakat kellene levonni a kártalanítás összegéből, ez arra a tarthatatlan eredményre vezetne, hogy a tulajdonosnak kellene viselnie azt a költséget, amely egyébként a kisajátítást kérőt terhelné. [PK 912. sz., BH 1967/7. sz.] 52. a) Építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon épített olyan épület kisajátítása esetén, amelynek lebontását az építésügyi hatóság az 1964. évi III. tv. (a továbbiakban Ét.) 38. §-ának (1) bekezdése alapján elrendelte, a tulajdonosnak kártalanítás nem jár. A tulajdonos azonban az ilyen épületet saját költségén lebonthatja, és anyagát elviheti. b) Ha az építésügyi hatóság az Ét. 38. §-ának (2) bekezdése alapján az építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon épített épületre meghatározott időre szóló fennmaradási engedélyt adott, és a kisajátítás e határidő letelte előtt történt, a tulajdonos az épület használatának idő előtti megszüntetése miatt kártalanítást követelhet. c) Az építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon épített olyan épület kisajátítása esetén, amelynek lebontását az építésügyi hatóság az Ét. 38. §-ának (4) bekezdésében meghatározott határidők letelte folytán már nem rendelheti el, a tulajdonosnak kártalanítás jár. a) Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (a továbbiakban: Kr.) 27. §-ának (2) bekezdése szerint nem jár kártalanítás az olyan épületért (épületrészért), amelynél az építést, használatbavételt vagy fennmaradást engedélyező hatósági határozat a későbbi lebontás esetére a kártalanítást kizárta. Ez a rendelkezés összhangban van az Ét. 38. §-ának (2) bekezdésé* Az 56/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 25. §-a értelmében hatályát vesztette. 74