Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

külön szereztek, ide nem értve azokat a vagyontárgyakat, amelyek valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak (Csjt. 28. §). E rendelkezés szerint a házastársak osztatlan közös tulajdona az együttélés fennállása alatt szerzett ingatlan is, hacsak az nem tartozik valamelyik házastárs különvagyonához. Nem változtat ezen az sem, hogy az ingatlan a telekkönyvben csak az egyik házastárs nevén szerepel. Ebből következik, hogy a Kr. 17. §-a (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából tulajdonostársnak kell tekinteni a telekkönyvben nem szereplő házastársat is, ha az ingatlan a fentiek szerint a házastársak osztatlan közös tulajdona. A Kr. 17. §-ának (2) bekezdése szerint közös tulajdon esetében a 400 •-ölet tulajdonostársanként kell figyelembe venni. Ez a rendelkezés nem vonatkoztatható el a tulajdonostársak tulajdoni arányától. Közös tulajdon esetén a tulajdonostársaknak a dologhoz fűződő érdekét a tulajdoni hányad fejezi ki. A kisajátítás folytán — a kisajátított rész tekintetében — megszűnik a közös tulajdon, s a volt tulajdonostársak tulajdoni hányaduk arányában jogosultak a kártalanításra. Ezért a 400 •-öl számításánál is a tulajdonostársak tulajdoni hányadát külön-külön kell figyelembe venni. Ez tehát azt jelenti, hogy a magasabb kártalanítás alá eső 400 •-ölet nem a tulajdonostársak száma, hanem aszerint kell figyelembe venni, hogy az egyes tulajdonostársakat a tulajdoni arányuk szerint külön-külön milyen térmértékű rész illeti meg a közös ingatlanból. Amelyik tulajdonostársnak tulajdoni arányához igazodó részesedése 400 •-ölet nem halad meg, azt a Kr. 17. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint illeti kártalanítás az egész illetősége után, míg annak a tulajdonostársnak, akinek tulajdoni arányához mért részesedése 400 •-ölnél nagyobb, 400 •-ölig a Kr. 17. §-a (1) bekezdésének a) pontja, az ezen felüli területrész után pedig ugyané bekezdés b) pontja szerint jár kártalanítás. Ellenkező álláspont esetén, vagyis ha a tulajdoni hányadtól függetlenül, csak a tulajdonosok száma szerint történnék a 400 •-öl számítása, adott esetben a 400 •-ölnél kisebb illetőségű tulajdonostársak révén indokolatlan többletkártalanításhoz jutnának az ennél nagyobb hányaddal rendelkező tulajdonostársak, ez pedig a kérdéses rendelkezés céljával volna ellentétes. f) A Kr. 20. §-a szerint 400 •-ölnél nagyobb teleknek 10 éven belül több részletben történő kisajátítása esetében a kisajátított ingatlanrészeket a 400 •-öl számításához össze kell adni. Ez az összevonás azonban az 1965. október 1. napja előtt kisajátított ingatlanokra nem terjed ki. Nem felelne meg ugyanis az új jogszabály jogpolitikai céljának, ha az új jogi rendezés szerinti kártalanítás mértékének megállapításánál olyan ingatlanrészeket is figyelembe kellene venni, amelyekért a tulajdonos a más elvi alapokon nyugvó korábbi jogszabály szerint kapott kártalanítást. Az ellenkező álláspont arra a tarthatatlan eredményre vezetne, hogy a korábbi jogszabály amúgy is alacsonyabb irányárai alapján történt kártalanítás ellenére a Kr. 17. §-a szerint járó kártalanítás öszszege tovább csökkenne. [PK 909. sz., BH 1967/7. sz.] 49. a) A teljes, illetőleg a magasfokú közművesítés megállapítása szempontjából [1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet 5. sz. mellék71