Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

szereplő „legfeljebb" szó csupán azt jelenti, hogy minden olyan kisajátított telket, amely 400 d-öl, vagy ennél kisebb, az 5. számú mellékletben foglalt irányárak alapján kell értékelni. A bíróság a 400 D-ölet meg nem haladó terület értékét — a jogszabályok által megengedett keretek között — az értékalakító tényezők figyelembevételével határozza meg. Adott esetben értékcsökkentőként figyelembe veheti, hogy a telek a szokásos nagyságot meghaladja, de nem lehet e címen a telek 400 D-ölet meg nem haladó részénél a Kr. 17. §-a (1) bekezdésének b) pontját vagy a 19. § (2) bekezdését alkalmazni. A 400 •-ölön belül azonban még értékcsökkentő tényezőnek sem tekinthető az, hogy a telek a helyben szokásosnál nagyobb területű, ha a teleknagyság egyébként a valóságos értéket nem befolyásolja. A telek 400 D-ölet meghaladó részénél a teleknagyság a Kr. 17. §-a (1) bekezdése b) pontjának az alkalmazásán túl további értékcsökkentő tényezőként nem jöhet számításba. c) A Kr. 17. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a telek 400 •-ölön felüli részét az 5. számú melléklet szerint a telekre vonatkozó legalacsonyabb irányárnak megfelelően kell értékelni; az így megállapított összeget a bírósági eljárásban sem lehet felemelni. A jogszabály tehát nem tesz különbséget aszerint, hogy a kisajátítás előtt milyen nagyságú volt a telek, és közömbös az is, hogy milyen nagyságú telek maradt vissza a kisajátítás után a tulajdonosnak. A mérvadó e téren az, hogy hány •-ölet sajátítottak ki. Ha tehát a kisajátított rész 400 •-öl vagy ennél kisebb, a 17. § (1) bekezdésének a) pontja alapján kell a kártalanítási összeget megállapítani. Ha viszont a kisajátított rész 400 •-ölnél nagyobb, akkor a 400 •-öl tekintetében a 17. § (1) bekezdésének a) pontja, a 400 D-ölet meghaladó rész után pedig ugyané bekezdés b) pontja alapján kell a kártalanítás mértékét meghatározni. d) Város-, illetve községrendezésnél telekalakítás céljára legtöbbször egymással összefüggő, nagyobb területeket sajátítanak ki, s az így kisajátított területből a felmérés és a közterületek kijelölése után alakítják ki az egyes beépítésre szánt telkeket. Az R. 19. §-ának (2) bekezdése ilyenkor a tulajdonos részére biztosítja azt a jogot, hogy — beépítési kötelezettség vállalása esetén — kérelmére a telekalakítással érintett területen a telekalakítási tervben meghatározott nagyságú telket igényelhessen. A jogszabály [R. 19. § (4) bek.] „visszaadott, illetőleg cserébe adott" szóhasználata arra mutat, hogy nem visszahagyott, kisajátítással nem érintett területről van szó. A be nem épített teleknél puszta esetlegesség, hogy a tulajdonos a saját volt telkének egy részét vagy mástól kisajátított telekrészt kap-e. Mindezekből következően mind a kisajátított, mind a visszaadott, illetőleg cserébe adott telek értékét önállóan kell meghatározni. A Kr. 17. §-ának (1) bekezdése alapján tehát önállóan kell megállapítani az egész kisajátított telek értékét, és ugyancsak önállóan kell megállapítani a visszaadott, illetőleg cserébe adott telek értékét. A két érték közötti különbözet jár kártalanításként a tulajdonosnak, illetőleg ezt a különbözetet tartozik megtéríteni a tulajdonos az R. 19. §-ának (4) bekezdése alapján. e) A Csjt. 27. §-a szerint a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házasság fennállása alatt akár együttesen, akár külön70