Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)
nak kell tekinteni a telekkönyvben tulajdonosként nem szereplő házastársat is. Közös tulajdonban álló ingatlan kisajátítása esetében a tulajdonostársakat megillető kártalanítási összeg megállapításánál a Kr. 17. §-a (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából azt kell vizsgálni, hogy a tulajdonostársak tulajdoni hányadainak megfelelő térmérték külön-külön mennyiben haladja meg a 400 D-öZei. f) A Kr. 20. §-ának alkalmazása során a tíz éven belül több részletben történő kisajátítás esetében csak azokat a külön-külön kisajátított részeket lehet a 400 D-öZ számításához összeadni, amelyeket 1965. október 1. napja után sajátítottak ki. a) A Kr. 17. §-a (1) bekezdésének alkalmazásánál jelentősége van annak, hogy milyen földrészletet kell önálló teleknek tekinteni. A Kr. 16. §-a szerint a telek a 2/1962. (IV. 30.) ÉM—PM sz. rendelet 1. §-ában meghatározott földrészlet. E jogszabály szerint pedig telek — a közterületek, a rendeltetésüknél fogva ilyen célra szolgáló területek, a vízügyi és a közlekedési létesítmények által elfoglalt területek, továbbá az erdők és a mezőgazdasági rendeltetésű földek kivételével — a városok és a községek belterületén, valamint a külterületi települések beépítésre szánt területén levő minden földrészlet. A telekkönyvi jogszabályok szerint a földrészlet önálló ingatlan [54/1960. (XI. 27.) Korm. sz. rendelet 3. § (1) bek. a) pont]. A földrészlet pedig a föld felszínének az a része, amelyet helyrajzi számmal láttak el [2/1960. (XII. 25.) IM sz. rendelet 1. § (1) bek. a) pont]. Az ingatlanok helyrajzi számozása azonban ez idő szerint még nem minden esetben felel meg annak a követelménynek, hogy csak a valóban önálló földrészleteket lássák el külön helyrajzi számmal, önálló földrészleten ugyanis nemcsak jogilag, hanem gazdaságilag is egységes földterületet kell érteni. Ezzel szemben ma még gyakran előfordul, hogy külön helyrajzi száma van a házhelynek, a hozzá tartozó udvarnak és a kertnek is, jóllehet ezek valójában azonos gazdasági egység részei és ugyanannak a személynek vagy személyeknek a tulajdonai. Ehhez képest a Kr. 17. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából a gazdasági egységet alkotó földrészletet azonos tulajdoni állás mellett akkor is egy teleknek kell tekinteni, ha a telekkönyvben több helyrajzi szám alatt és esetleg több betétben is szerepel. A gazdasági egységet az ingatlan rendeltetése, nagysága, tényleges művelési ága, hasznosításának módja és egyéb adottságai alapján kell megállapítani. Fokozott jelentősége lehet annak is, hogy az egyes földrészletek önálló beépítésre alkalmasak-e vagy sem. Adott esetben tehát az egyes földrészletek önálló beépítésére való alkalmassága az egyéb adottságokkal összevetve alapul szolgálhat a gazdasági egység megállapításának mellőzésére. Más esetben viszont az egyes földrészletek önálló beépítésére való alkalmatlansága az egyéb adottságokra is figyelemmel, indokolttá teheti a gazdasági egység megállapítását. b) A Kr. 17. §-ának (1) bekezdése a személyes szükséglet által indokolt teleknagyságot egységesen 400 •-ölben határozza meg, és a korábbi jogszabályban [25/1957. (VI. 26.) PM sz. rendelet 8. § (3) bek.] említett szokásos házhelynagyságról nem tesz említést. A jogszabály szövegében 69