Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

szoba kivételével valamennyi e házingatlanban levő helyiséget — bele­értve a kertet is — használta haszonélvezeti jogán. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 787/R. 31. § sz. állás­foglalása a 2. pont alatt a következőket tartalmazza: „Ha a lakáshaszná­lat alapja haszonélvezeti jog volt, s ez a jogosult halála folytán meg­szűnt, a szabadrendelkezésű lakás tulajdonosa csak akkor tarthat igényt a lakás használatára, ha a lakás megüresedettnek tekintendő." Az idézett állásfoglalás 2. pontjának első bekezdése szerint viszont, ha a jogosult halála után olyan személy marad a lakásban, aki a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 31. §-a alapján a bérleti jogviszony folytatására jogosult, a lakás nem tekinthető megüresedett­nek. Az R. 31. §-a úgy rendelkezik, hogy a bérlő halála esetén egyenes ági rokona a bérleti jogviszonyt folytathatja, ha a bérlő halálakor a lakás­ban lakott. A fentiekből következik, hogy miután a II. r. alperes a meghalt haszon­élvező unokája, egyenes ágbeli rokona, így az R. 31. §-ának (1) bekezdé­se alapján a bérleti jogviszony folytatására jogosult volna. Minthogy e jogszabályi rendelkezés a már fentebb idézett polgári kol­légiumi állásfoglalás értelmében a személyi tulajdonban levő, szabad­rendelkezésű lakásokra is vonatkozik, ezért az ügyben eljárt bíróságok­nak az az állásfoglalása, mely szerint a II—III. r. alperesek a lakásban csak az I. r. alperes — mint résztulajdonos — jogán tartózkodnak, jog­szabályt sért. A felperes igénye tehát a II—III. r. alperesek által — a már kifejtettek szerint jogosan — használt helyiségek kiürítésére és a kertrész átadására nem terjedhet ki. A felperesnek azonban igénye van arra, hogy az őt megillető részből a II—III. r. alperesek által használt helyiségek és a kert után a II—III. r. alperesektől megfelelő bért követeljen. Erre annál in­kább is joga van, miután a már idézett polgári kollégiumi állásfoglalás 2. pontjának harmadik bekezdése akként rendelkezik, hogy ,,ha a lakást a fentiek szerint a tulajdonos, haszonélvező halála után megüresedettnek tekinteni nem lehet, és olyan személy jogosult a lakás használatára, aki nem tulajdonos (tulajdonostárs) vagy haszonélvező, a használat fe­jében a bérletre vonatkozó jogszabályok szerint bért köteles fizetni". [P. törv. III. 20 229/1966. sz., BH 1966/11. sz. 5082.] 44. Szerződésben kikötött használati jog rendeltetésellenes gyakorlása nem eredményezi a használati jog megszűnését, hanem csak azzal a kö­vetkezménnyel járhat, hogy a tulajdonos biztosítékot követelhet, illető­leg, hogy a bíróság a használati jogot a biztosíték adásáig felfüggesztheti [Ptk. 159. § (2) és (3) bek., 163. § (2) bek.]. Az alperes 1954. május 3-án eladta a felpereseknek 25 000 Ft vételárért a házingatlanát úgy, hogy a maga részére „életfogytiglani lakhatási és használati szolgalmi jogot" tartott fenn a főépületben levő utcai szobára, a mellette levő konyhára és más mellékhelyiségekre. A szerződéskötés idején az ingatlan értéke 35 000 Ft volt. A szerződés megkötésekor az alperes az ingatlanban lakott, és a lakha­tási joggal terhelt helyiségeket részben ő maga használta, részben már 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom