Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, ha az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. A jognyilatkozat pótlására különösen akkor kerülhet sor, ha a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették függővé. Ebben az esetben azonban a Ptk. 5. §-ának alkalmazásáról már csak azért sem lehet szó, mert a felek egyezséget kötöttek, és a felperes igénye az egyezségen alapuló jognyilatkozat adására irányul, amelynek feltételeit a Ptk. 295. §-a tartalmazza. Az alperes azonban a Ptk. 295. §-a alapján sem kötelezhető a követelt jognyilatkozat megtételére. A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt rámutat, hogy a jóváhagyott egyezség a felek egyező akaratát a társasház alapításának lényeges feltételei tekintetében nem tartalmazza [Ptk. 207. § (2) bek.]. Abban e szempontból igen komoly hiányosságok vannak, és így az egyezség végre hajtásra nem alkalmas. A társasház-tulajdonról szóló 1924. évi XII. tv. az alapítás érvényes létrejöttéhez a részletekre kiterjedő kétségtelen okirati megállapodást kíván, úgyszintén a későbbi kezelésről, karbantartásról, közös képviseletről stb. is. A törvény előírásainak a figyelembevételével a kérdéses egyezség igen hézagos és nagyvonalú, csupán az alapelgondolást rögzíti, feltételezve a továbbiak során a feleknek fontos részletekben leendő egyetértését. Az egyezség tehát nem foglalja magában kétely nélkül az alapító okirat feltételeit, s ebből folyt az, hogy a feltételezett egyetértés hiányozván, az egyezségben foglaltakat mindegyik fél a maga számára kedvezőbb módon igyekezett magyarázni. Ilyként a felperes jelen keresete végeredményben az alperes szerződéses akaratának pótlására irányul, de a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében, illetőleg 295. §-ában foglalt rendelkezéseknek nem az a célja, hogy a feleket szerződésre kényszerítse, és hogy a bíróság idevágó ítéletével szerződéses akaratot pótoljon. Az alperesnek az a magatartása tehát, hogy az egyezséget a felperestől eltérően értelmezi, és ehhez képest a társasház alapító okirat aláírását megtagadta, a joggal való visszaélés fogalmi körébe nem vonható, nem jogellenes, csupán azt juttatja kifejezésre, hogy az egyezség megkötésekor a szerződési akarat nem minden vonatkozásában volt egyező, az egyezség szövegének hiányossága folytán nem volt minden részletre kiterjedő egyező szerződéses akarat, s a felek lényeges körülmények tekintetében azóta sem tudtak megállapodni. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Ezek után arra is rá kell mutatni, hogy a szóban levő egyezségnek a már kiemelt hiányossága folytán „ítélt dolog" joghatálya nincs, és így az nem akadálya annak, hogy a felek közös tulajdonukból eredő vitájukat — akár a tulajdoni arányra, akár a használat módjára, akár a közösség megszüntetésére vonatkozik — arra való tekintet nélkül akár peres úton is, az anyagi jogszabályok szerint rendezzék. [Legf. Bír. Pf. I. 20 525//1966. sz., BH 1967/f2. sz. 5182.] 55