Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

38. Közös tulajdon megszüntetése iránt indított per tárgyalását nem lehet felfüggeszteni a használat megosztása iránt indított perre tekintettel (Ptk. 148., Pp. 152. §). A perbeli házasingatlan 2/3 részben a felperesnek, V3 részben pedig az alperesek tulajdona. A felperesek keresetükben a közös tulajdon megszüntetését kérték úgy, hogy az ingatlant beköltözhető állapotban 65 000 Ft-ért, beköltözhetetlen állapotban pedig 40 000 Ft-ért magukhoz válthassák. Az alperesek a per tárgyalásának a felfüggesztését kérték mindaddig, amíg az alperesek által a felperesek ellen a perbeli ingatlan használatának a megosztása iránt indított per jogerősen befejeződik. Ezt a kérelmüket azzal indokolták, hogy a közös tulajdon megszüntetése esetén is bérlőként az ingatlanban kívánnak maradni, „ez pedig összefügg a használat terjedelmével". Az elsőfokú bíróság a per tárgyalását — a Pp. 152. §-ának (2) bekezdése alapján — az ingatlan használatának megosztása iránt folyamatban levő per jogerős befejezéséig felfüggesztette. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. E végzések ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Pp. 152. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság a per tárgyalását akkor függesztheti fel, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per vagy a polgári bíróság hatáskörébe tartozó más eljárás már folyamatban van. Az adott esetben a per felfüggesztésének ez az előfeltétele nem állapítható meg. A perbeli házingatlan használati megosztása ugyanis nem olyan előzetes kérdés, amelynek elbírálásától a közös tulajdon megszüntetése függne. A használati megosztás előfeltétele ugyanis a közös tulajdon fennállása, és a megosztás elbírálásánál egyik döntő szempont a társtulajdonosok tulajdoni aránya, mert a használat jogszerű terjedelme — legalábbis megközelítően — ehhez igazodik. Ha viszont az alperesek megszűnnek tulajdonosok lenni, a volt tulajdoni arányuk — mint amely már nem létezik — a jelentőségét elveszti. Ehhez képest a közös tulajdon megszüntetése esetén, ha az alperesek bérlőként továbbra is az ingatlanban kívánnak maradni, jogosultságuk legfeljebb arra terjed, hogy a jövőben azt a lakásrészt használják, amelyet eddig használtak, következésképpen a lakottságot is — mint a megváltási árra kiható értékcsökkentő tényezőt — ennek alapján kell figyelembe venni. Ha pedig — a közös tulajdon megszüntetése esetén — netalán jogszerű alapja lenne annak, hogy a bíróság az alperesek eddigi lakáshasználatának terjedelmét megszorítsa, ez ebben a perben is rendezhető, függetlenül attól, hogy ők milyen tulajdoni aránnyal rendelkeztek. Ennélfogva a jelen per eldöntése nem függ a használati megosztás iránt folyamatban levő per elbírálásától, hanem éppen fordítva. Erre egyébként a Legfelsőbb Bíróság a használati megosztás iránt folyamatban levő perben hozott P. törv. L 20 555/1964—3. számú határozatában rá is mutatott, amikor az új eljárásra utasított másodfokú bíróság figyelmét felhívta arra, hogy ha a közös tulajdon megszüntetése iránti per már megindult, annak jogerős befejezéséig célszerű a használat megosztása iránti per tárgyalását felfüggeszteni. 56