Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

alapon, speciális jogszabály alapján tartozik megtérítési felelősséggel, amit a részben vétkes dolgozóra nem háríthat át. A fent kifejtettek szerint tehát nincs lehetőség a 9/1964. (XII. 24.) MüM rendelet 32. §-ának olyan értelmezésére, hogy az üzemi baleset bekövetkeztében részben vétkes dolgozó is anyagi felelősséggel tartozik a munkáltatónak, ha az a különös jogszabály alapján az üzemi baleset miatt folyósított szolgáltatásokat saját vétkessége alapján a társadalombiztosítási szervnek megtéríteni köteles. Más eset az, ha harmadik személy mint megbízott tehető felelőssé az üzemi balesetért. Ilyen esetben természetesen anyagi felelősséggel tartozik az üzemi balesetet szenvedett dolgozónak nyújtott és a munkáltató által megtérített társadalombizosítási szolgáltatásokért. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság határozatát hatályon kívül helyezte, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, s az alperes igazgatójának kártérítésre kötelező határozatát ugyancsak hatályon kívül helyezte. [P. törv. IV. 20 575/1966. sz., BH 1967/6. sz. 5337.] 379. A munkáltatónak a dolgozóval szemben az MT 123/A. §-a alapján fennálló felelőssége egymagában — az óvórendszabály-mulasztás vagy szándékosság hiányában — nem ad jogot a társadalombiztosítási szervnek arra, hogy a munkáltatótól a betegségi biztosítási szolgáltatások megtérítését követelje [71/1955. (XII. 31.) MT sz. r. 98. §, MT 123/A. §]. Az alperesi vállalat dolgozójának a lábára munka közben egy láda esett, s ennek következtében a dolgozó 10 napon keresztül táppénzes állományba került. Óvórendszabály-mulasztás az alperes terhére nem volt megállapítható. A Társadalombiztosítási Igazgatóság felperes keresetében a segélyezési költségeket a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 74. §-a alapján azzal az érveléssel kívánta az alperesre áthárítani, hogy az alperes az MT. 123/A. §-a értelmében a dolgozónak a kárát megtéríteni köteles, következésképpen a kártérítési követelése a teljesített szolgáltatás erejéig a társadalombiztosítási szervre szállott át. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, és az alperest 416 Ft tőke és kamatainak megfizetésére kötelezte a felperes javára. Az alperes részéről az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezést a megyei bíróság az alábbiak szerint alaposnak ismerte fel. A pervita elbírálása annak a jogkérdésnek az eldöntését teszi szükségessé, vajon a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 74. §-a alapján igényelheti-e a társadalombiztosítási szerv az általa nyújtott betegségi biztosítási szolgáltatások megtérítését a munkáltatótól, ha ez utóbbi felelőssége az Mt. 123/A. §-a alapján a dolgozó irányában fennáll. Ezt a kérdést a megyei bíróság — az elsőfokú bíróságtól eltérően — nemlegesen döntötte el. Ezzel kapcsolatosan utal arra, hogy a munkáltatónak a társadalombiztosítási szervvel szemben az üzemi baleset következményeiért a betegségi biztosítási szolgáltatások vonatkozásában a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 98. §-a értelmében akkor áll fenn megtérítési kötelezettsége, ha a munkáltató a reá nézve kötelező bal529