Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

ján igényelte az alperes munkáltatótól. E jogszabály alapján a munkáltató az üzemi balesetből származó biztosítási költségeket akkor köteles megtéríteni a biztosítási szervnek, ha ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító óvórendszabályt vagy óvóintézkedést nem foganatosította, vagy a biztosított balesetét szándékosan idézte elő. Az alperes ez alól a megtérítési kötelezettség alól nem tudta magát kimenteni. A fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése iránti keresetét a bíróság jogerősen elutasítottta. Az e tárgyban hozott ítéletekben foglalt megállapítás szerint az alperes megtérítési kötelezettsége fennáll, mert az ő megbízottjaként eljárt vontatóvezető megszegte a KRESZ szabályait, tehát óvórendszabályt sértett. Ilyen körülmények között a megtérítési kötelezettség szempontjából közömbös az, hogy a baleset bekövetkezésében a felperes maga is vétkes. A munkáltató megtérítési kötelezettsége ugyanis csak akkor nem áll fenn, ha a balesetei kizárólag a balesetet szenvedett dolgozójának a hibája okozta [PK 849/5. sz.]. Az alperes megtérítési felelőssége tehát speciális jogszabály alapján áll fenn, azért mert megbízottja óvórendszabály-szegést követett el. Ezt a felelősséget nem háríthatja át a munkajogi anyagi felelősség szabályai szerint a balesetet szenvedett dolgozóra, még akkor sem, ha a dolgozó is vétkes volt a baleset bekövetkeztében. Ha a dolgozó kizárólag felelős a bekövetkezett balesetért, a munkáltató a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 849/5. sz. állásfoglalása szerint a társadalombiztosítási szervnek egyáltalán nem tartozik felelősséggel. Ilyen esetben a munkáltatót megtérítési kötelezettség nem terhelvén, fel sem merülhet annak a lehetősége, hogy a balesetet szenvedett dolgozót a részére baleset folytán kifizetett társadalombiztosítási szolgáltatásokért anyagilag felelőssé tehesse. Nyilvánvaló azonban az is, hogy a dolgozó kizárólagos magatartása nem szolgálhat alapul arra sem, hogy a társadalombiztosítási szerv a további szolgáltatást megvonja, illetőleg a teljesített szolgáltatást a dolgozótól visszakövetelje. Erre csak a jogszabályban meghatározott esetekben kerülhet sor. így az 1955. évi 39. sz. tvr. 22. §-a, valamint a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 68. §-a (a biztosított betegségét szándékos magatartásával maga okozta, illetőleg aki betegségét vagy balesetét szándékosan idézte elő) értelmében. Az adott esetben azonban nem ilyen magatartásról van szó. önmagában tehát a dolgozó kizárólagos hibája nem szolgálhat alapul a társadalombiztosítási szolgáltatás teljes vagy részleges visszatérítésére sem. Ha pedig a munkáltató vétkes az üzemi baleset bekövetkeztében, és ezért köteles a speciális jogszabály alapján a társadalombiztosítási szolgáltatást megtéríteni, és ugyanakkor a balesetet szenvedett dolgozó vétkes magatartásával, csak részben volt okozója a balesetnek, még kevésbé lehet szó arról, hogy a munkáltató a munkajogi kártérítési felelősség alapján csorbíthassa az üzemi balesetet szenvedett dolgozónak a társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz való jogosultságát. A balesetet szenvedett dolgozó ugyanis a saját társadalombiztosítási jogviszonya alapján jogosult a szolgáltatásokra. Ha a munkáltató az üzemi baleset bekövetkeztében vétkes, a dolgozó magatartásától független önálló jog518