Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

dokolás szerint az ügyész olyan határozatnak tekintendő ítélet ellen élt fellebbezési óvással, amely ellen a 3/1965. (II. 11.) IM sz. rendelet 9. §-a értelmében fellebbezésnek nincs helye. Utalt arra is, hogy a munkaügyi vita nem a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán került a bíróság elé, és annak érdemi eldöntésére az elsőfokú bíróságnak illetékessége sem volt, de — álláspontja szerint — az elsőfokú bíróság törvénysértése a felek fellebbezési jogát nem nyitja meg. Az elsőfokú bíróság ítélete és a másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A módosított Mt. 142. §-ának (1) bekezdése értelmében 1965. január 1. napjától minden munkaügyi vitában — a magasabb vezető állású dolgozók vitáinak kivételével — elsőfokon a munkaügyi döntőbizottság jár el. Az Mt. 145. §-ának (2) bekezdése szerint pedig járásbíróság elé munkaügyi vita csak a munkaügyi döntőbizottság határozata elleni felülvizsgálati kérelem folytán vihető, de csak az a), b) és c) pontokban megjelölt kérdésekben. A felülvizsgálati kérelem folytán bíróság elé vihető ügyekre vonatkozó bírósági eljárást a 3/1965. (II. 11.) IM sz. rendelet szabályozza, amelynek 1. §-a szerint a Polgári Perrendtartás szabályait a rendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Előfordul azonban, hogy a megjelölt munkaügyi jogszabályok ellenére vagy pedig olyan álláspont alapján, hogy a jogvita nem munkaügyi vita, közvetlenül a bírósághoz nyújtanak be kérelmet (fizetési meghagyást, keresetlevelet) a munkaügyi vita eldöntése végett. Ilyen esetben a bíróságnak nem a 3/1965. (II. 11.) IM sz. rendelet rendelkezései szerint kell eljárnia, mert nem felülvizsgálati kérelem alapján, hanem minden előzetes eljárás nélkül, közvetlenül a féltől kerül hozzá az ügy. Eljárására kizárólag a Polgári Perrendtartás rendelkezései irányadók még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a fél a munkaügyi vitát tévedésből terjesztette közvetlenül a bíróság elé. Amikor tehát ilyen esetben a bíróság a kérelem felől intézkedik, dönt, csak a Pp. rendelkezéseire lehet tekintettel az eljárás vonatkozásában. Ha a bíróság hatáskörének hiányát állapítja meg, a keresetlevelet vagy a fizetési meghagyás iránti kérelmet át kell tenni az illetékes munkaügyi döntőbizottsághoz [Pp. 129. §, 316. § (1) bekezdés]. Abban az esetben, ha az eljárni jogosult, illetékes munkaügyi döntőbizottság a szükséges adatok hiánya miatt nem volna megállapítható, a keresetlevelet — fizetési meghagyás iránti kérelmet — el kell utasítani [Pp. 130. § (1) bek. b) pont, 316. § (1) bek.]. A későbbi eljárás során pedig a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján meg kell szüntetni, és az iratokat a munkaügyi döntőbizottsághoz kell áttenni [Pp. 129. §, 158. § (2) bek.]. Ha a bíróság hatáskörének hiányát tévedésből nem észleli, vagy vitás kérdésben hatáskörét megállapítja, az eljárásra természetszerűleg ugyancsak kizárólag a Pp. rendelkezései az irányadók, éspedig a másodfokú eljárás vonatkozásában is. Mindezekből következik, hogy közvetlenül a bíróság előtt érvényesített munkaügyi vita esetén az elsőfokú bíróság végzése vagy ítélete ellen fellebbezésnek az általános szabályok szerint helye van. Nem alkal492