Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

zót és társát. Az ennek következtében keletkezett vita során ütötte arcul a beavatkozót. A felperesnek erre a magatartására azonban már nem volt szükség, módjában állott volna más intézkedést megtenni. E tettlegessége vétkes magatartást jelentett, amelynek arányában az alperesi munkáltató mentesül a keletkezett kár viselése alól. A járásbíróság határozatának indokolásában csak egy mondattal utal a kármegosztásra —, e vonatkozásban azonban nem határozott, és az indokolásban sem ad félreérthetetlen eligazítást. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére állott peranyag — büntető és polgári per iratai — alapján a felperes vétkes magatartásával előidézett kárnak csak a kár Va-át tekintette, mert ez felel meg a felperes felróható magatartásának. Ennek megfelelően az alperes a meg nem térült kár %-ának megtérítésére köteles [Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 897/5. és 898. sz. állásfoglalásai. BH 1966. évi 8. sz.]. A járásbíróság az eljárás során nem tisztázta, hogy a felperes mettől meddig volt táppénzes állományban, és milyen összegű táppénzt kapott. Nem tisztázta a felperes átlagkeresetét, továbbá hogy mikortól kezdve és milyen összegű rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg részére. Ezek megállapítása nélkül a keresetveszteség, illetőleg a járadék összege és kezdő időpontja tekintetében megalapozott határozat nem hozható. A járásbíróság határozata ezért megalapozatlan is. Az új eljárásban az említett időpontok és összegszerűségek megállapítása szükséges a megalapozott határozat meghozatalához, annak kiemelésével, hogy a fentebb kifejtettek értelmében az alperes felelőssége a károk %-a erejéig áll fenn. [P. törv. IV. 20 870/1966. sz., BH 1967/4. sz. 5262.]. 342. Baleseti eredetű munkaképességcsökkenés miatt a sérült a munkáltatótól csak akkor követelhet járadékot, ha addigi keresete valóban csökkent, vagy addigi keresetét rendkívüli munkateljesítménnyel éri el [Mt. 123/A. §, 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. r. 1., 2., 10. §/. A felperes takarítónő volt az alperesnél. 1961. december 13-án mosogatás közben a kezében eltörött az egyik tányér, és megvágta a jobb csuklóját. A felperes a baleset miatt 1962. szeptember 26-ig volt táppénzes állományban. 1965. október 1-től a felperes nyugdíjban van. A saját jogán havi 520 Ft nyugdíjat állapítottak meg részére, amit a férje után élvezett özvegyi nyugdíjára tekintettel havi 800 Ft-ra egészítettek ki. Nyugdíjazása után is bejár dolgozni az alpereshez, havi 500 Ft díjazásért. A felperes 1965. szeptemberében panasszal fordult az alperes munkaügyi döntőbizottságához, és az üzemi balesete miatt elmaradt jövedelmének a megtérítését kérte a betegállományban töltött időre. A munkaügyi döntőbizottság az alperest az Mt. 123/A. §-a, valamint a 2/1964.' (IV. 3.) MüM sz. rendelet alapján 4994 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte. Az alperes a határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A felperes a bíróság előtti eljárásban igényét felemelte. Havi 250 Ft járadék megítélését kérte, mert a balesetből kifolyólag mara* Módosult a PK 928/5. sz. állásfoglalással (BH 1967/8. sz. L. 320. sorszám alatt). 476