Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

ifj. N. L-t, mire az ökölbe szorított kézzel a felperes nyakára — torkára — ütött, majd társával elfutottak. A felperes a következő napokban rosszul lett, és bénulásos tünetekkel kórházba szállították. A kórházban megállapították, hogy az ütés a jobb állcsont alatt érte a felperes nyakát, a nyelvcsontja eltörött, a jobb oldali belső fejverőér sérülése következtében pedig rögösödés és elzáródás keletkezett. A fejverőér trombózisa a jobb oldali agyfélteke jelentékeny részét, különösen a mozgató agykérget kiiktatta a vérkeringésből, és az agyállomány ellágyult. Ennek következtében eleinte petyhüdt, később feszessé vált bal oldali bénaság következett be. A sérülés következtében kialakult teljes keresőképtelensége végleges. A felperes bal keze és bal lába béna. Az igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint hosszú kórházi kezelés is csak nagyon kevés javulást eredményezhet. A beavatkozó ellen büntető eljárás indult. A járásbíróság jogerős ítéletében bűnösnek mondotta ki őt maradandó testi fogyatékosságot előidéző súlyos testi sértés bűntettében. A felperes az alperes igazgatójától kérte a táppénz és a kereset közötti különbözet megtérítését. Ezt a kérelmét az igazgató elutasította, mert álláspontja szerint a felperes helytelenül járt el, amikor a beavatkozót arcul ütötte, — jogellenes magatartásáért a vállalat nem vállalhat felelősséget. Az alperesi vállalat munkaügyi döntőbizottsága a felperes panaszának helyt adott, és a felperes részére havi 300 Ft járadékot állapított meg. Az élelmezési költség iránti igényét elutasította. Ezt a határozatot mindkét fél felülvizsgálati kérelemmel támadta meg. A járásbíróság a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályában fenntartotta, a felülvizsgálati kérelmeket elutasította. Majd két kiegészítő végzést hozott: 3. sorsz. alatt a táppénzes időre esőén az alperes által térítendő összeget 5445 Ft-ban állapította meg, a 4. sorsz. alatt pedig a havi 300 Ft járadék fizetésének kezdő időpontját 1965. november 1. napjában állapította meg. Indokolásában utalt arra, hogy a felperes helyesen járt el, amikor az idegen személyeket távozásra szólította fel, hogy minden tőle telhetőt megtett eltávolításukra. Ezt kívánja meg a társadalmi tulajdon védelme, és ez volt a felperes munkaköri kötelessége is. A megtérítést illetően utalt az Mt. 123/A. §-ára, továbbá arra, hogy — ha kis mértékben is, de a felperes magatartása is hozzájárult a tettlegesség bekövetkezéséhez. Az igazságügyi orvosszakértő szerint nem volt szüksége a felperesnek feljavított élelmezésre. Az e határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 123/A. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat köteles megtéríteni dolgozójának azt a kárát, amely a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének a munkaviszonya keretében történt megsértésével kapcsolatosan keletkezett. A (2) bekezdés értelmében nem felel a vállalat, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő. A felperes munkakörében eljárva szólította fel távozásra a beavatko475