Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

szerelést, nem biztonságosan helyezkedett el, és figyelmetlenül irányította a felvonót, a felvonó kosarában tartózkodó, illetőleg a földön álló, a felvonó mozgását közvetlenül irányító szerelők azonban kellő gondosság, az ilyen munkánál megkövetelhető óvatosság kifejtése mellett feltétlenül megakadályozhatták volna a balesetet. A felperes vétkes magatartása mellett tehát a kár bekövetkeztében egyéb tényezők is közrehatottak. Ebből pedig következik, hogy a felperes magatartását nem lehet sem kizárólagosnak, sem elháríthatatlannak minősíteni. Az alperes így nem mentesülhet teljesen a felelősség alól ezen az alapon sem. Téves volt az okozati összefüggés hiányára való hivatkozás az elsőfokú bíróság részéről, ebben a vonatkozásban vizsgálva is. Ha ugyanis a dolgozó magatartása nem kizárólagos és nem elháríthatatlan, a súlyosan vétkes magatartás sem eredményezheti az üzemi balesetért való anyagi felelősség alóli teljes mentesülést. Nem lehet az okozati összefüggés hiányának beiktatásával a jogszabályi rendelkezéseken túlmenő kimentési okot megállapítani. Minthogy azonban az elsőfokú bíróság részletes okfejtésen alapuló helyes megállapítása szerint a felperes magatartása vétkes volt, és jelentős mértékben okozója volt a kárnak, az alperes nem tartozik teljes kártérítési felelősséggel, hanem kármegosztásnak van helye. A felperes súlyosan gondatlan magatartására tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a kárért csak 40% erejéig felelős, míg a további 60%-ot vétkes magatartásának következményeként a felperes maga köteles viselni. [P. törv. IV. 20 141/1966. sz. BH. 1966/9. sz. 5007.] 338. Kármegosztás vasúti mozdonyfűtő üzemi bálesete esetén a károsult vigyázatlansága okából (Mt. 123/A. §). H. I. mozdonyfűtő — a per felperese — 1964. április 5-én a vasútállomás II. számú vágánya mellett balesetet szenvedett, súlyosan megsérült, munkaképességét 67%-ot meghaladóan elvesztette. A felperes a baleset előtt mint mozdonyfűtő teljesített szolgálatot. A mozdonyon a felperesen kívül H. V. mint mozdonyvezető, K. I. pedig mint mozdonyfűtő voltak szolgálatban. Tolatás után a mozdony az I. számú vágányra járt vissza, hogy tüzet tisztítson, s az állomáson az I. és II. számú vágányok közt levő vízdaruból a mozdony szerkocsijának víztartályát vízzel töltse fel. A felperes a daru befolyócsövét a szerkocsihoz behajtotta, s a vízdarú csapjának kinyitása végett a darulapot a II. számú vágány oldalánál akarta megkerülni. Közlekedése során nem tanúsított kellő figyelmet, a II. számú vágány űrszelvényébe lépett akkor, amikor a II. számú vágányra motorvonat állt be. Mivel a felperes a II. számú vágány űrszelvényében volt, és a behaladó motorvonat közeledését nem észlelte, az a felperest elütötte. A felperes a baleset következtében 1964. április 5-től 1965. június 21-ig táppénzes betegállományban volt. Részére a MÁV Nyugdíj hivatala 1965. június 22-től kezdődően havi 1416,88 Ft rokkantsági nyugdíjat folyósít. A felperes az Mt. 123/A §-a alapján kártérítési igénnyel lépett fel az alperes munkáltatóval szemben, majd miután az nem vezetett siker469