Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

re, panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. Ebben 1965. június 22-től — a rokkantsági nyugdíj folyósításától kezdve — 1966. szeptember 21-ig a volt havi 2089,70 Ft átlagkeresete és az 1416,88 Ft rokkantsági nyugdíja közötti különbözet címén — havi 673 Ft figyelembevételével — 10 095 Ft keresetveszteség, 1966. szeptember 22. napjától pedig havi 673 Ft járadék fizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes az Mt. 123/A. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással a kártérítési igény elutasítását kérte. Álláspontja szerint a baleset kizárólag a felperes hibájából következett be, ezért a keletkezett kárt is teljes egészében a felperesnek kell viselni A Máv fűtőházfőnökség munkaügyi döntőbizottsága határozatával a panasznak részben helyt adott, és az alperest az 1965. június 22-étől 1966. szeptember 21-ig terjedő időre — havi 673 Ft alapulvételével — 10 095 Ft keresetveszteség megfizetésére kötelezte, míg a járadékigény vonatkozásában a felperest a MÁV nyugdíjhivatalához utasította. E határozat ellen a peres felek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. A felperes álláspontja szerint az 1966. szeptember 22-én esedékes havi 673 Ft járadék fizetésére irányuló igényének az elbírálására is a bíróság és nem a MÁV nyugdíj hivatala az illetékes. Az alperes felülvizsgálati kérelme szerint pedig a felperes a már megállapított 10 095 Ft-ra sem tarthat igényt, mert a balesetét kizárólag az ő figyelmetlensége okozta. A járásbíróság határozatában a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adott, és arra kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek — a már megállapított 10 095 Ft marasztaláson felül — 1966. szeptember 22-től kezdve havi 673 Ft járadékot. A járásbíróság álláspontja szerint a járadékra vonatkozó igény elbírálása is a bíróság hatáskörébe tartozik. Mivel az adott esetben működési körön kívül eső elháríthatatlan okról nem lehet szó, mert az alperes bejáró szerelvénye okozta a balesetet — amelyhez a felperes magatartása nem járult hozzá —, kármegosztásra sem kerülhet sor. Az alperes tehát a felmerült teljes kárt köteles megtéríteni. Kétségtelen, hogy ha a felperes nagyobb gondossággal jár el, nem lépett volna a II. számú vágány űrszelvényébe. A munkavégzés közben azonban — amikor a figyelme teljesen másfelé van lekötve — nem lehet a dolgozótól megkívánni, hogy teljes körültekintéssel járjon el, mert az állomásokon a vonatok be- és kijárása nem olyan gyakori, mint a közúti forgalomban, ahol jogszabállyal lehetett rendezni azt, hogy a gyalogos az úttestre való lelépés előtt köteles meggyőződni annak szabad voltáról. A e határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 123/A §-ának (1) bekezdése értelmében a vállalat köteles megtéríteni dolgozójának azt a kárát, amely a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének a munkaviszonya keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett. A (2) bekezdés értelmében akkor mentesül a vállalat a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a vállalat a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő. Az adott ügyben nem volt vitás, hogy a felperes kárt eredményező sé470