Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

alaptalan igénye ez esetben sem részesíthető bírói jogvédelemben. A per eldöntésére annak sincs kihatása, hogy a termelőszövetkezet kért-e az építkezéshez építési engedélyt vagy sem. [Kaposvári Megyei Bíróság Pf. I. 20 613/1966. sz., BH 1967/1. sz. 5160.] f) A közös tulajdon 30. Közös tulajdon használati módjára vonatkozó megegyezés megváltoztatását lehet kérni, ha utólag a körülmények lényegesen megváltoztak, és ezáltal a használati mód valamelyik fél jogos érdekét sérti. (Ptk. 140. §, PK 822. sz.). A perbeli házasbelsőség 2/s részben a felperesnek, 3/5 részben pedig az alperesnek a tulajdona. Az ingatlanon az eddigi adatok szerint négyszobás lakóház van, amelynek egyik szobájában lakik az alperes, de az ő rendelkezésére áll további két szoba is, azokban különböző holmikat tárol. A negyedik szobában lakik a felperes jogán annak leánya két kiskorú gyermekével. Maga a felperes férjével együtt a községben másutt lakik. A felperes a tulajdoni arányára tekintettel azt kérte az alperestől, hogy még egy szobát engedjen át neki a leánya részére. Mivel az alperes ezt megtagadta, a felperes követelését perben érvényesítette. A járásbíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy a lakóházban levő egyik szobát engedje át a felperesnek. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szóban levő ingatlan vonatkozásában a felperes és az alperes jogelődje között még 1926. szeptember 16-án írásba foglalt olyan tartalmú megegyezés jött létre, hogy egy szoba kivételével a felperes a közös tulajdonban álló ház további részének a használatáról lemondott, így a további lakrész átengedésére irányuló igény alaptalan. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 822. számú állásfoglalása kiemeli, hogy a közös tulajdonban álló ingatlan használatának rendezése nagy körültekintést kíván. Különösen áll ez a házingatlanok vonatkozásában, amikor a tulajdonostársak egyéb jogos érdekei azt is eredményezhetik, hogy a birtoklás és használat mértéke eltérhet a tulajdoni hányad szerinti aránytól. A személyes körülmények, a házban lakók száma, az ésszerűen történő lakáskialakítás, az egyes helyiségek közös használatának a lehető mellőzése mind olyan szempontok lehetnek, amelyek még a tulajdoni hányad szerinti megosztáshoz való ragaszkodást is helytelennek mutatják. Az állásfoglalás irányt mutatott abban a vonatkozásban is, hogy a használat módjára létrejött esetleges megegyezés önkényesen ugyan nem másítható meg, ha azonban a szabályozásnál figyelembe vett körülmények olyan lényegesen megváltoztak, hogy a megegyezéskor helyesnek mutatkozó elrendezés utóbb az egyik fél jogos érdekeit sértővé válik, akkor ilyen megegyezés, sőt már hozott bírósági döntés sem le43