Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

het akadálya annak, hogy valamelyik fél a bíróságtól újabb szabályozást ne kérhessen (Ptk. 140. §). Tévedett és törvényt sértett tehát az ügyben eljárt másodfokú bíróság, amikor a felperes és az alperes jogelődje között hosszú évtizedekkel előbb egészen más lakásviszonyok között keletkezett megegyezésre utalással, a felperesnek a családi körülményekkel alátámasztott és a tulajdoni arányra is helyesen hivatkozó kereseti kérelmét elutasította. A bíróság elmulasztotta tisztázni a tényállást abban a tekintetben is, hogy a házban levő lakás tanácsi rendelkezés alatt áll-e, s ha nem, akkor a szobák állított száma ellenére mi ennek a magyarázata (esetleges használhatatlanság, helyrehozhatatlanság). Figyelmen kívül hagyta továbbá az alperes fellebbezésében előadott azt a tényt is, hogy az alperes — állítása szerint — 1966. január havában házasságot kötött, és így családi körülményeiben lényeges változás következett be. Az új eljárás során alapos részletességgel kell tisztázni azt is, hogy az ingatlant egyéb vonatkozásban hogyan használják. [P. törv. I. 20 7131 1967. sz., BH 1967/11. sz. 5494.] 31. Tulajdonostárs elöbérleti jogának gyakorlása [Ptk. 145. § (2) bek.]. A perbeli ház, udvar és kert V2 részben a felperes tulajdona, V2 részben pedig az alperes kezelésében a Magyar Állam tulajdona. A ház 2 db egyszobás és mellékhelyiségekből álló lakásból áll, így szabadrendelkezésű. Az alperes tulajdonába az V2 rész az 1952. évi 4. sz. tvr. alapján került. 1944 december elején költözött a perbeli ház hátsó lakásába P. I. cipész kisiparos a családjával, miután a szemben levő házban volt lakása aknatalálat következtében megsérült. Akkor a perbeli házban senki sem lakott, üres volt. A felszabadulás után P. I. levélben közölte a felperessel, aki más helységben a leányánál lakott, hogy a perbeli házba költözött a családjával. P. I. a lakbérben is megállapodott a felperessel, és mindig a felperesnek fizette a jelenleg is lakott hátsó lakás lakbérét, kivéve azt az időszakot, amikor a felperes házrésze is állami tulajdonban volt. A perbeli ház első részében levő lakás felett az állami tulajdonba vett V2 házrész kezelőjeként az alperes rendelkezett. A felperes leányának — akivel a felperes közös háztartásban együtt élt — a szolgálati lakását felmondották. Ezért a felperes az í/2 részben közös tulajdonában álló perbeli házban megüresedett abba a lakásba kívánt beköltözni, amely eddig az állami tulajdonban levő V2 házrész kezelőjeként az alperes rendelkezése alatt állt. A felperes kereseti kérelme arra irányult, hogy a járásbíróság az i/2 részben személyi tulajdonban álló házban megüresedett lakás használójául őt jelölje ki. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A felperesnek e határozat ellen beadott fellebbezése alapos. A Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése alapján a felperest a megüresedett lakásra elöbérleti jog illeti meg. Az alperest semmi hátrány nem éri amiatt, hogy a házban tulajdoni arányában a felperes lakik, sőt ez azzal az előnnyel jár, hogy nem idegen, hanem tulajdonostárs kerül a perbeli lakásba, akinek ugyancsak érdeke a ház állagának a megóvása. 44