Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A felperes 1951. március 11. napjától kezdődően az alperesi jogelőd alkalmazásában állott, mint azbesztszövő. Az Országos Munkaegészségügyi Intézet légzőszervi porártalom vizsgálatok eredményeként már 1955. március 1-én megállapította, hogy a felperes asbestosis megbetegedésben szenved. Állapota fokozatosan romlott. Munkaviszonya 1961. december 15. napjával megszűnt. Az SZTK 1961. december 16-tól kezdődően havi 832 Ft rokkantsági nyugdíjat állapított meg, és folyósít részére. A felperes 1964. április 11. napjával az öregségi nyugdíjkorhatárt elérte. A rokkantsági nyugdíjazást megelőző átlagkeresete havi 1575 Ft volt, s így a rokkantsági nyugdíj s az átlagkereset közötti különbözet havi 743 Ft. A felperes foglalkozási megbetegedéséből eredő kárának megtérítése iránti kérelmét mind a munkáltató, mind a munkaügyi döntőbizottság elutasította. A kerületi bíróság a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 1964. augusztus 25. napjától kezdődén 1966. december 31. napjáig terjedő időre fizessen meg havi 743 Ft járadékot. A járadékfizetési kötelezettség időtartamát azzal az indokolással állapította meg 1966. december 31-ig, hogy bár nyugdíjazási kényszert munkajogunk nem ismer, és a felperes tovább is dolgozhatna, ha nem betegedett volna meg, egy meghatározott idő eltelte után azonban vizsgálni kell, hogy a szervezet természetes elöregedése nem teszi-e a felperest betegségétől függetlenül is olyan mértékben munkaképtelenné, ami miatt a további járadékfolyósítás kizárt. A törvényességi óvás — amely a járásbíróság határozatának a járadékfizetési kötelezettség kezdő és végső időpontját meghatározó rendelkezései ellen irányul — alapos. A Legfelsőbb Bíróság 897. sz. polgári kollégiumi állásfoglalásának 3/a. pontjában kifejezett jogértelmezés szerint a vállalat felelőssége szempontjából foglalkozási betegség esetében az ebből eredő munkaképtelenség vagy munkaképességcsökkenés által okozott vagyoni károsodás tényleges bekövetkezésének időpontja az irányadó. Ha tehát az orvosi megállapítás szerint a dolgozó 1961. április 1. napja előtt betegedett ugyan meg foglalkozási betegségben, csak ezt követően került azonban beteg-, illetőleg rokkantállományba, az igény elbírásánál nem a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet (Rny.) 93. §-át, hanem az Mt. 123/A §-át kell alkalmazni. Erre a kollégiumi állásfoglalásra tekintettel tévesen bírálta el a kerületi bíróság a felperes igényét az asbestosisban való megbetegedés első megállapításakor, vagyis 1955-ben hatályban volt 69/1954. (XI. 2) MT sz. rendelet 73. §-ában foglaltak alapján. Az igény elbírálásánál ugyanis a fentiek szerint az Mt. 123/A §-át és az azzal kapcsolatos rendelkezéseket kell alkalmazni. Az adott esetben tehát annak ellenére, hogy a felperest ért asbestosist 1955-ben állapították meg először, rokkantállományba csak 1961. december 11-én került, és így az idézett állásfoglalás értelmében nem kerülhet sor a Ptk. 280. §-ának (3) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezésre. A felperesnek az Mt. 123/A §-án alapuló igénye elbírálá444