Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

sánál az Mt. V. 236. §-a* az irányadó, amelynek (1) bekezdése szerint kártérítésre kötelezés iránti panasszal az igény esedékessé válásától számított három éven belül lehet élni. Ehhez képest az 1965. február 25. napján előterjesztett igényt ettől visszafelé számított három évre, tehát 1962. február 25. napjától kezdődő időponttól alaposnak kell elismerni. Törvénysértő ezért a kerületi bíróság határozatának az a része, amellyel a felperes kártérítési igényét az 1962. február 25-től 1964. augusztus 24. napjáig terjedő időre elutasította. Ezen túlmenően törvénysértő az a rendelkezés is, amellyel a járadékfizetési kötelezettséget csak meghatározott időpontig, 1966. december 31. napjáig állapította mag. A Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 20 824/1963. számú határozatában (BH 1964. évi 5. számában közölt 3995. számú eseti döntés, PJD II. 191.) már kifejtette, hogy a baleseti járadékfizetési kötelezettség időtartamának vagy a járadék összegének megállapítása szempontjából közömbös, hogy a balesetet szenvedett a nyugdíjkorhatárt mikor éri el. Ez az elvi jelentőségű állásfoglalás ugyan a polgári jog általános szabályain, tehát a Ptk. és a Ptké. rendelkezésein alapuló kártérítési igénnyel kapcsolatos, nem eshet azonban más elbírálás alá a dolgozó életének, testi épségének vagy egészségének a munkaviszony keretében történt megsértésén alapuló kártérítési igény sem. A dolgozó egészsége vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítéséről a 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelet rendelkezik. E rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint elmaradt jövedelemként meg kell téríteni mind a természetben, mind a pénzben megállapított elmaradt munkabért és egyéb rendszeres szolgáltatások pénzbeli értékét. A 3. § (1) bekezdése szerint az elmaradt munkabér összegének megállapításánál a béralapból kapott minden juttatást, továbbá a nyereségrészesedés figyelembevételével számított átlagkeresetet kell alapul venni. Az átlagkereset számításánál pedig az Mt. V. 140. §-ának (1) és (3) bekezdésében meghatározott időtartamok az irányadók. A 3. § (3) bekezdése értelmében a munkabérveszteség megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal számolni lehet. E rendelkezésekből kitűnik, hogy a baleseti járadék megítélésénél a járadékfizetési kötelezettség időtartamának vagy a járadék összegének megállapítása szempontjából közömbös, hogy a balesetet szenvedett személy mikor éri el a nyugdíjkorhatárt. A nyugdíjkorhatár elérésének nem feltétlen következménye a nyugdíjaztatás. Nincs akadálya annak, hogy a nyugdíjkorhatárt elért még munkaképes dolgozók állásukban továbbra is megmaradjanak, vagy nyugdíjaztatásuk mellett munkát vállaljanak akár a nyugdíj folyósításának a felfüggesztése, akár korlátozott munkabér mellett. Ettől eltekintve sem közömbös azonban a nyugdíjas számára, hogy mennyire munkaképes. Ennek a keresőfoglalkozáson túl a házimunkák * A 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelet 2. §-ával kiegészített 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 8. §-ának (2) bekezdése szerint járadékot hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor lehet érvényesíteni, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli 445