Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

köz-hiány megtérítésére vonatkozó részében is hatályon kívül helyezte, alapos. Az 58/1958. (XI. 13.) Korm. sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozók a kezelésükre bízott anyagok megőrzéséért tartoznak anyagi felelősséggel. Leltárhiány a kezelésre átadott és átvett anyagokban a leltározásnál fennálló, az elismert mértéket meghaladó az a hiány, amelynek okait megállapítani nem lehet. A fogyóeszköz nem olyan anyag, amelyért a dolgozó a leltárhiányért való felelősség szabályai szerint tartozik felelősséggel. A SZÖVOSZ elnöke 46/1958. (Sz. E. XII. 14.) sz. utasításának 7. d) pontja értelmében fogyóeszközökért a leltárhiányért fennálló anyagi felelősség csak a fogyóeszközraktár dolgozóival szemben érvényesíthető. Munkahelyen használt fogyóeszközöknél nem ezt a felelősséget, hanem a Munka Törvénykönyve XII. fejezetében szabályozott anyagi felelősség szabályait kell alkalmazni. Ehhez képest a fogyóeszköz-hiányért a dolgozók az Mt. V. 193. §-a, illetve 9/1964. (XII. 24.) MüM sz. rendelet 38. §-a szerint tartoznak felelősséggel. Az Mt. 145. §-ának (2) bekezdése értelmében a vállalatnak okozott kárért fennálló anyagi felelősség érvényesítése esetén a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen csak akkor van helye felülvizsgálati kérelemnek, ha bűncselekménnyel okozott kár megtérítése kérdésében merül fel a munkaügyi vita. A vállalati egyeztető bizottság határozatának ama része ellen tehát, amely a felpereseket összesen 10 055 Ft fogyóeszköz-hiány megtérítésére kötelezte, felülvizsgálati kérelemmel nem lehetett a bírósághoz fordulni, mert nem a felperesek által bűncselekménnyel okozott kár megtérítéséről van szó. A járásbíróság akkor járt volna el törvényszerűen, ha a keresetlevélnek a leltárhiány összegét meghaladó részét a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította volna, vagy ha már az ügy érdemi tárgyalásába bocsátkozott, a pert ebben a részében a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette volna. Minthogy az elsőfokú bíróság a hatáskörébe nem tartozó munkaügyi vitával érdemben is foglalkozott, a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a járásbíróság határozatának azt a részét, amely a 10 055 Ft fogyóeszköz-hiány megtérítésére vonatkozóan is hatályon kívül helyezte a vállalati egyeztető bizottság határozatát, és a pert — ebben a részében — a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a 130. §-ának b) pontjában meghatározott okból hatáskör hiánya miatt megszüntette. Minthogy az Mt. 145. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen fellebbezésnek van helye a területi munkaügyi döntőbizottsághoz, a felperesnek a fogyóeszköz-hiánnyal kapcsolatos felülvizsgálati kérelmét fellebbezésnek kell tekinteni, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 158. §-ának (2) bekezdése érteimében a 129. § alapján a fellebbezés elbírálására illetékes területi munkaügyi döntőbizottsághoz áttenni rendelte. A járásbíróság határozata egyébként sem felelt meg a jogszabálynak, mert a vállalati egyeztető bizottság határozatát hatályon kívül helyezte, holott annak a 3/1965. (II. 11.) IM sz. rendelet 8. §-ának (1) bekezdése 427