Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

szerinti előfeltételei nem állottak fenn. Minthogy a járásbíróság az ügy érdemében döntött, a vállalati egyeztető bizottság határozatát az említett rendelet 8. §-ának (3) bekezdése szerint meg kellett volna változtatni. Végül a járásbíróság határozata a peres felek helyzetét is tévesen állapította meg, mert a 3/1965. (II. 11.) IM sz. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése értelmében felperesnek azt kell tekinteni, aki a munkaügyi döntőbizottság előtt az eljárást kezdeményezte. Minthogy a leltárhiány és fogyóeszköz-hiány megtérítése iránt a körzeti földművesszövetkezet fordult a vállalati egyeztető bizottsághoz, a felülvizsgálati kérelem folytán keletkezett perben is a földművesszövetkezetet kellett volna felperesnek, a felülvizsgálati kérelemmel élő dolgozókat pedig alperesnek minősíteni. [P. törv. IV. 20 844/1965. sz., BH 1966/4. sz. 4845.] cc) A vállalat anyagi felelőssége 315. A vállalatnak az üzemi balesetekért való felelőssége (Mt. 123/A. §) alapján a sérültet megillető járadék összegének meghatározásánál a sérült munkaviszonya körében elmaradt jövedelemből kell levonni a 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 11. §-a (1) bekezdésének a)—e) pontjaiban felsorolt összegeket — köztük a társadalombiztosítási szolgáltatásokat, valamint azt az összeget is, amelyet a dolgozó a vállalat által javára kötött élet- vagy balesetbiztosítási szerződés alapján kap [idézett szakasz (2) bek.]. Kármegosztás esetében pedig a levonások után fennmaradó többletkárt kell a dolgozó vétkességének arányában csökkenteni. A munkáltató a vele munkaviszonyban álló dolgozónak, illetőleg hozzátartozójának üzemi baleset (foglalkozási betegség) által okozott kárát a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet (Rny.) 93. §-a értelmében csak abban az esetben volt köteles megtéríteni, ha az üzemi baleset óvórendszabálynak a munkáltató (megbízottja) által történt megszegése folytán következett be, vagy ha az üzemi balesetet a munkáltató vagy olyan megbízottja, akinek eljárásáért felelős, vétkesen idézte elő. Az Rny^ 93. §-át a 39/1963. (XII. 26.) Korm. sz. rendelet 5. §-a — 1964. április 1. napjától kezdődően — hatályon kívül helyezte. A 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelet 14. §-a értelmében az Rny. 93. §-ának rendelkezéseit az 1961. évi április hó 1. napja előtt bekövetkezett üzemi balesetekre továbbra is alkalmazni kell, mert az Mt. 123/A. §-ának rendelkezéseit csak az 1961. április 1. napja után bekövetkezett sérelmekre lehet alkalmazni. Az Rny. 93. §-a kifejezetten akként rendelkezett, hogy a kártérítés mértéke az az összeg, amellyel az okozott kár a Tny. (1958. évi 40. sz. tvr.) alapján járó nyugellátást meghaladja. A bírói gyakorlat ezt a szabályt alkalmazta a táppénzt meghaladó kárra is. A szocialista jogfejlődés a dolgozók védelmében és érdekében a munkáltató vállalat anyagi felelősségét kiterjesztette. Az Mt. 123/A. §-a szerint a vállalat köteles megtéríteni dolgozójának — halála esetén hozzátartozóinak — azt a kárát, amely a dolgozó életének, egészségé428