Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

het egyedül a büntető ügyben hozott jogerős ítélet megállapításaira, adataira támaszkodni, nevezetesen arra, hogy a bűncselekményt vala­mennyi ellopott tárgyra vonatkozóan sikerült-e kellően felderíteni, ha­nem a bíróságnak gondos körültekintéssel, a legmesszebbmenő egyedie­sítéssel, az adott eset sajátos viszonyainak felderítésével kell eljárnia. Ezt követeli a társadalmi és egyéni érdek összhangjának a helyes bizto­sítása is. Csak ilyen teljes egyediesítés mellett lehet megnyugtatóan megállapítani azt, hogy a bűncselekmény milyen mértékben tette is­mertté a hiányt, tehát milyen mértékű a leltárhiányért való anyagi fe­lelősség. A betörés esetén annak a megállapításánál, hogy a hiányért az anya­gilag felelős dolgozót felelőssé lehet-e tenni, annak van jelentősége, hogy a betöréssel kapcsolatban mennyire sikerült felderíteni azt, hogy mennyi és milyen értékű árut loptak el, maradtak-e tisztázatlan, felderí­tetlen olyan tények, amelyek arra engednek következtetést, hogy a bi­zonyítottnak vett adatokkal szemben nagyobb értékre is tehető a betö­rés folytán előállott hiány. Vizsgálni kell emellett az anyagi felelősség­gel tartozó dolgozó magatartását is, így különösen azt, hogy megelőzően voltak-e hiányai, a betörés felfedezése után milyen magatartást tanú­sított. Az eljárt bíróság azonban nem a kifejtettek szerint értékelte az ügy­ben jelentős körülményeket. A büntető ügy adatai szerint a megelőzően többször szabadságvesztés büntetésre ítélt, foglalkozás nélküli tettes sorozatosan és gátlástalanul követett el lopásokat, és az ellopott dolgokat élettársa is segített érté­kesíteni. Az áruházat éjjel 1 órától 4 óráig fosztogatta, az ellopott dolgo­kat a község határában kukoricaszár-kazalban rejtette el, és apránként értékesítette, illetőleg az értékesítést a lopás után nyomban megkezdte. A tettes a lopás elkövetése után mintegy két hét múlva került csak kézre, a letartóztatásig eltelt idő alatt tehát értékesítéssel és más módon is meghiúsíthatta azt, hogy a bűncselekmény teljes mértékben kiderül­jön. A büntető ügyben nem sikerült megnyugtatóan felderíteni az ello­pott áruk teljes mennyiségét és értékét, mert a tettes előadásán és a megkerült árun kívül más bizonyíték nem volt arra, hogy a tettes a va­lóságban mit és mennyit lopott el. Mindezekre tekintettel megalapozatlan és törvénysértő az eljárt bí­róságnak az a döntése, hogy az ismert okból előállott hiánynak csak a büntető ítélettel igazolt értéket kell tekinteni. Nem ad alapot ilyen megállapításra a felperesnek a magatartása sem. Az adott esetben a be­törés után nyomban megtartott leltározás eredményeként jelentkezett és a tettes által fizetendő kártérítés összegének, valamint a visszaadott áruk értékének levonása után fennmaradó hiány olyan, amelynek oka ismert, miért is a felperesek megtérítési kötelezettsége nem állapítható meg. [P. törv. IV. 20 851/1965. sz., BH 1966/3. sz. 4800.]. 314. Fogyóeszköz-hiányból keletkezett igény tárgyában bírósági ha­táskör kérdése [Mt. 145. § (2) bek.]. A járásbíróság határozatának ama része ellen benyújtott törvényessé­gi óvás, amelyben a vállalati egyeztető bizottság határozatait a fogyóesz­426

Next

/
Oldalképek
Tartalom