Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

köteles tartani lés aki arra nincs is ráutalva [Ptk. 358. §, Csjt. 60. § (1) bek., 65. §., Ptk. 58. § (2) bek.]. [P. törv. I. 20 990/1965. sz., BH 1966/11. sz 5081. — L. 159. sorszám alatt.] 287. A mostohagyermek tartására közös háztartáson belül fordított költekezés a házassági vagyonjogi perben különadósságként nem érvényesíthető (Csjt. 62. §). A gyermektartásdíj címén az alperes — különadósságként — megtérítést nem igényelhet. A felperes gyermeke — annak idején — az ő beleegyezésével került közös háztartásba. A Csjt. 62. §-ának (1) bekezdése szerint: a házastárs köteles háztartásában eltartani a vele együttélő házastársának olyan tartásra szoruló kiskorú gyermekét (mostohagyermekét), akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba; a tartási kötelezettség mindkét házastársat egysorban terheli. E rendelkezéshez képest az alperest a gyermekkel szemben tartási kötelezettség terhelte, ami a megtérítési igényét alaptalanná teszi, egyébként is az életvitel céljára felhasznált közös vagyon megtérítésének nincs helye. [Székesfehérvári Megyei Bíróság Pf. 20 147/1966. sz., BH 1967/3. sz. 5223.] c) A gyermek elhelyezése 288. Gyermekelhelyezés szempontjai (Csjt. 76. §, XXI. sz. polgári elvi döntés). Az elsőfokú bíróság annak megállapítása mellett, hogy a felperes férjének nem egy esetben tettlegességig is menő durva, goromba magatartása miatt romlott meg a felek házaséletközössége, a házasságot felbontotta, az alperest férje nevének további viselésére feljogosította, a házasságból 1962. június 12-én és 1964. július 3-án született gyermekeket az anyánál helyezte el, a felperest az előbbi gyermek után 1966. április 1-től, az utóbbi gyermek után pedig a gyermek átadásától kezdődő hatállyal gyermekenként és havonként 300 Ft gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. A felperes fellebbezésében kérte annak megállapítását, hogy a házasság megromlására „alperesnek a tettlegességig is fajuló veszekedése, összeférhetetlen, hanyag magatartása is közrehatott", kérte továbbá a fiúgyermek nála való elhelyezését, ennek folyományaként az e gyermek utáni tartásdíj fizetési kötelezettség alól való mentesítését, míg a leánygyermek részére csak kiegészítő tartásdíj megítélését. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az életközösség felbontására vezető tényállást, és abból helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a házasság felbontásához szükséges komoly és alapos okot kizárólag a felperes szolgáltatta. A teljesen érdektelen tanúknak az a vallomása, amely szerint az alperes a gyermekeket kifogástalanul gondozta, tisztán tartotta, és szépen nevelte, egymagában megalapozza az elsőfokú bíróság ítéletének a gyermekek alperesnél való elhelyezésére vonatkozó rendelkezése helyessé395