Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

választott kiindulási alap, ebből folyóan az elévüléssel kapcsolatos egész okfejtése. [Szegedi Megyei Bíróság Pf. II. 21 810/1966. sz., BH 1967/6. sz. 5334.] b) Törvényes örökösök 256. Ha a törvényes örökös a reá megnyílt örökséget jogszerűen viszszautasítja, helyébe leszármazói lépnek (Ptk. 600. §). Törvényszerű a másodfokú bíróság végzésének az a megállapítása, hogy G. I. törvényes örökös a hagyaték tárgyát tevő mezőgazdasági ingatlanra nézve a Ptk. 674. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő, érvényes visszautasító nyilatkoztatot tett. Ebből azonban helytelen jogkövetkezményeket vont le. A Ptk. 600. §-ának pontjából, valamint az ahhoz fűzött miniszteri indokolásból megállapíthatóan ugyanis az, aki az örökséget visszautasítja, kiesik az öröklésből. A kiesés eredménye viszont az, hogy az ilyen személyt úgy kell tekinteni, mint aki az örökhagyó előtt meghalt. A hagyaték ennek folytán a soronlevő törvényes örökösre, végrendelet esetében pedig az abban megjelölt személyre száll. A kiesés tehát csak a kieső személy öröklésének megszűnését jelenti, és — a lemondás esetének kivételével — nem jelenti a kieső törzsének kiesését is. Az előbbiekből következik, hogy a megyei bíróság a Ptk. 600. §-ának f) pontjában foglaltakra tekintettel akkor járt volna el helyesen, ha megállapítja, hogy az érvényes visszautasítás folytán kiesett G. I. örökösnek vannak-e leszármazói. Igenlő esetben ugyanis a leszármazókat a hagyaték részükre történő megnyílásáról értesítenie kellett volna, s amennyiben érvényes visszautasító nyilatkoztatot nem tesznek, a hagyaték tárgyát tevő mezőgazdasági ingatlan megfelelő részét törvényes öröklés jogcímén az ő részükre kellett volna átadnia. A megyei bíróság azonban a most felsorolt körülményeket nem tisztázta. Éppen ezért végzése — a törvénysértésen túlmenően — megalapozatlan is. [P. törv. I. 20 055/1967. sz., BH 1967/6. sz. 5333.] c) A végrendelet, öröklési szerződés és halál esetére szóló ajándékozás 257. Az örökhagyónak kelettel és aláírással el nem látott papírlapon kinyilvánított végakarata a hagyatéki eljárásban akkor sem kezelhető véqrendeletként, ha annak érvénytelenségére az érdekeltek nem hivatkoztak [Ptk. 629., 653. §, PK 808. sz., 6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. 52. §]. Az 1965. június 8-án meghalt örökhagyó után törvényes öröklésre hivatottak a gyermekei, S. L. és S. J. A törvényes örökösök a hagyatéki tárgyaláson becsatolták az állítólag az örökhagyó által készített, ceruzával írt, kelettel és aláírással el nem látott feljegyzést, s előadták, hogy „azt az örökhagyó sajátkezűleg írta; ezt a feljegyzést — minthogy az örökhagyó a végakaratát nyilvánította benne, és az örökhagyótól származik — végrendeletnek kívánják érvényesíteni". 363