Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

csijában keletkezett kár megtérítését a biztosítótól (Ptk. 545., 546., 548. §). A per adataiból kitűnően az I. r. felperes tulajdona volt a perbeli személygépkocsi, amikor az 1965. április 17-én kiállított kötvény szerint az I. r. felperes és az alperes között általános gépjármű-biztosítási (casco) szerződés jött létre. Ezt a személygépkocsit az I. r. felperes 1965. július 5-én a II. r. felperesnek érvényes adásvételi szerződéssel eladta, és a tulajdonos-változással kapcsolatban az alperesnél bejelentés nem történt. A biztosítási szerződést nem módosították, és a II. r. felperes új biztosítási szerződést sem kötött. A személygépkocsival a II. r. felperes 1965. július 8-án karambolozott, és a gépkocsiban ennek folytán előállott törések javítási költségének, továbbá a gépkocsi bevontatási költségének — amely költségeket a II. r. felperes fizetett ki — a megtérítését igényelte az I. felperes által kötött biztosítási szerződés alapján az alperestől. A Ptk. 548. §-a értelmében vagyonbiztosítási szerződést (ilyen az általános gépjármű biztosítási szerződés is) csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt, vagy aki a szerződést ilyen érdekelt személy javára kívánja megkötni. Ebből következik, hogy a vagyonbiztosításnál a biztosított valamely természetes vagy jogi személy, akinek a biztosítás azt a vagyoni érdekét szolgálja, hogy a vagyontárgyában bekövetkezett meghatározott biztosítási esemény esetén a kára megtérüljön. Ez tűnik ki a Ptk.-nak az idevonatkozó miniszteri indokolásából, amely szerint a vagyonbiztosítás körébe tartozó minden biztosításfajta közös jellegzetessége az, hogy a biztosítási esemény a biztosított vagyonában okozzon kárt, és a vagyonbiztosításra vonatkozó szabályozás abból az alaptételből indul ki, hogy a vagyonbiztosítási szerződés érvényesen csak olyan személy javára állhat fenn, aki a vagyontárgy épségben maradásában érdekelt. A vagyontárgy megóvásában való érdekeltségnek tehát nemcsak a vagyonbiztosítási szerződés kötésekor, hanem a biztosítási jogviszony egész tartama alatt fenn kell állnia, és ha a szerződést kötő biztosítottnak ez az érdekeltsége a vagyontárgy tulajdonában bekövetkezett változás folytán megszűnik, a biztosító veszélyviselése is egyidejűleg véget ér. A tulajdonos-változást követően ugyanis a szerződést kötő biztosított a vagyontárgy megóvásában már nem érdekelt, minthogy a bekövetkezett biztosítási esemény már nem a szerződést kötő biztosított, hanem az új tulajdonos vagyonában okoz kárt. Ez következik egyébként a Ptk. 545. §-ának (2) bekezdésében és a Ptk. 546. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések egybevetett értelmezéséből is. Az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az I. r. felperes által kötött általános gépjárműbiztosítási szerződés nem a személyre, hanem a gépkocsira vonatkozott, a kifejtettek szerint téves, a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket sérti. A gépjárműbiztosítási kötvényből egyébként is félreérthetetlenül kitűnik, hogy a biztosított a szerződő I. r. felperes volt, és a személygépkocsi csak mint olyan vagyontárgy van feltüntetve, amelynek megóvásában az I. r. felperes érdekelt volt. Az előadottak szerint a II. r. felperesnek az a kereseti követelése, hogy az alperes az I. r. felperessel kötött általános gépjárműbiztosítási 326