Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

és 1963. október 14-ig elszállított 500 mázsát. Ekkor a felek az értékesítési szerződés 3. pontjában biztosított lehetőséggel élve az alperesnél levő 1500 mázsa takarmány szalmára határozatlan időtartamra szóló tárolási szerződést kötöttek. Erre utal az alperes által aláírt, 1963. október 14-én kelt „tárolási megállapodásnak" címzett nyilatkozat is. így lezárult a felek közötti jogviszony első szakasza. A felek további jogviszonyát már az 1963. október 14-én megkötött tárolási szerződés szabályozta. Ez a tárolási szerződés a Ptk. 472. §-ában szabályozott ún. rendkívüli letéti szerződésnek egy sajátos esete. A szokásos rendhagyó letéttől ugyanis eltér annyiban, hogy az adott esetben a takarmány szalma tulajdonjoga nem szállt át az alperesre, de hasonlít •hozzá abban, hogy az alperes takarmányszalma, vagyis fajlagos áru el nem különített megőrzését végezte, azzal a kötelezettséggel, hogy 1500 mázsa takarmányszalmát volt köteles a felperesnek kiadni. Az kétségtelen, hogy e szerződés alapján a felperes részére értékesített — tehát az 1963. évi termésű — takarmányszalmából nem tudott átadni a felperesnek 632,15 mázsát. Ez a körülmény azonban nem zárta el az alperest attól, hogy a felperes hozzájárulásával a következő években termett takarmány szalma átadásával teljesíthesse a tárolási szerződést, illetőleg az ilyen módon történő teljesítésre a felperessel szemben kötelezettséget vállaljon. Az adott esetben is az történt, hogy az alperes a tárolásra nála maradt, de a felperes részére ki nem adott 632,15 mázsa takarmányszalma kiadására akként kötelezte magát, hogy az 1965. évi termésből fogja e kötelezettségét teljesíteni, és ehhez a felperes az 1965. március 3-án írásba foglalt megállapodás szerint hozzájárult. A feleknek ez a megállapodása — tartalmát tekintve — az alperesi részről nem jelent új kötelezettségvállalást, hanem a felek az 1963. október 14-én kötött tárolási szerződésből eredő alperesi kötelezettség teljesítésének módját és határidejét határozták meg. Minthogy az alapszerződés érvényességéhez sem a jogszabály, sem a felek írásbeli alakot nem kötöttek ki, nem kell írásbeliség a szerződés teljesítésének rendezését tartalmazó megállapodáshoz sem. E megállapodásban foglalt kötelezettségét tehát az alperes teljesíteni tartozik. Kötelezettsége pedig 632,15 mázsa takarmányszalma kiadására áll fenn. Az adott esetben tehát a Ptk. 324. §-a (1) bekezdésének második mondatában szabályozott és a szocialista szervezetek közötti pénzkövetelésre vonatkozó egyéves elévülési határidő alkalmazása szóba sem jöhet, mert a felperes követelése nem fordult át pénzköveteléssé. A kifejtettekből következik, hogy a felperes a teljesítésre irányuló keresetét 1966. április 13-án kellő időben nyújtotta be, ezért ezt a követelést elévülés okából elutasítani nem lehet. Törvénysértő tehát a Legfelsőbb Bíróság határozatának az a megállapítása, amely szerint a felperes követelése 1965. március 3-án pénzköveteléssé fordult át, és elévült. [P. törv. Eln. Tan. 20 083/1967. sz., BH 1967/5. sz. 5290.] 320