Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

történő elhelyezését, és utasították a hallgatókat, hogy azokat a folyosón levő szekrényekben helyezzék el. E szekrények nem voltak zárhatók. Ruhatár az iskolában a perbeli időben nem volt. A felperes 1964. szeptember 28-án más hallgatókkal együtt az utasításnak megfelelően orkánkabátját a folyosón levő szekrénybe helyezte. Este 9 óra tájban — amikor a hallgatók hazaindultak — a kabátját nem találta, elveszett. Azonnal jelentette az esetet a még jelenlevő tanárnak, majd ismeretlen tettes ellen a rendőrségen is feljelentést tett, a nyomozás azonban nem vezetett eredményre. A felperes keresetében 700 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott. Az alperes fellebbezése nem alapos. Kétségtelen, hogy a Ptk. 471. §-ának (1) bekezdése az iskolákat nem emeli ki mint olyan intézményeket, amelyekre vonatkozóan a Ptk. 467. §-ában írt felelősségi szabályokat kellene alkalmazni. A Ptk. 471. §-ának helyes értelmezése szerint a törvény felelősségszigorító tendenciájának nemcsak az volt az indoka, hogy a törvényben megjelölt vállalatok, intézmények rendszerint haszonszerzésre dolgoznak, és így jobban elbírják az esetleges károsodást, hanem — miként a törvényhely miniszteri indokolásából is kidomborodik — az a szempont is, hogy azok, akik ezeknek a vállalatoknak, intézményeknek a szolgáltatásait igénybe veszik, rendszerint nincsenek olyan helyzetben, hogy az oda bevitt ingóságaikra állandóan felügyelhessenek. Az adott esetben az alperes felelősségének vizsgálatánál ez utóbbi szempont kerül előtérbe. A per adataiból megállapíthatóan az alperes intézmény általában ruhatárat tart fenn, ahol a hallgatók azokat a dolgokat, amelyeket ilyen helyre rendszerint magukkal visznek (pl. felsőkabát), elhelyezhetik, és azok biztonságos megőrzéséről az intézet ily módon gondoskodik. Ámde a perbeli esetben — noha az idő ezt már indokolttá tette volna — az alperes ezt a ruhatárat még nem helyezte üzembe. Így a hallgatók a felsőkabátjukat saját őrizetükben tartották oly módon, hogy azokat a tanteremben helyezték el, ahol szemmel tarthatták. Ámde az alperes ezt — egyébként indokolt esztétikai és egészségügyi szempontokra hivatkozással — helytelenítette, és arra utasította a hallgatókat, hogy ezeket a dolgaikat a folyosón levő szekrényekbe helyezzék. Nem gondoskodott azonban az elhelyezésre kijelölt hely megfelelő őrzéséről vagy zárásáról. Az alperesnek az elveszett kabátért való felelőssége ilyen körülmények között a Ptk. 471. §-a alapján megállapítható, minthogy a 467. §-ban írt, a felelősség alól mentesítő okokat nem bizonyította. [Budapesti Fővárosi Bíróság 46. Pf 21 346/1965 sz., BH 1966/2. sz. 4757.] 227. I. A szerződés teljesítésének rendezését tartalmazó megállapodás önmagában nem eredményezi a természetbeni szolgáltatásnak pénzszolgáltatássá való átváltozását (Ptk. 217., 324. §). II. A tárolási szerződés (Ptk. 472. §). A felek közötti jogviszony az 1963. július 31-én kötött értékesítési szerződéssel kezdődött. E szerződés alapján az alperes 2000 mázsa takarmányszalmát értékesített, amelynek vételárát a felperes kifizette. 319