Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

ben csak addig terjed, amíg a vendég a vendéglátóüzemben tartózkodik, s hogy a vendég távozásával az üzem felelőssége megszűnt. A Ptk. 471. §-ának (1) bekezdése értelmében az éttermek felelőssége az olyan dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók a vállalat helyiségeibe rendszerint magukkal szoktak vinni. Ha megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, a vállalat csak az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel. A megállapított és egyébként sem vitás tényállásból kitűnik, hogy a felperes a perbeli kabátokat az alperesi üzembe bevitte, a kérdéses időben az alperesi üzemben ruhatár nem működött, a látogatók dolgainak megőrzése céljára megfelelő hely kijelölve nem volt. A nyári időszak ellenére az orkánkabátot olyan dolognak kell tekinteni, amelyet a vendégek az éttermi vállalatok helyiségeibe rendszerint magukkal szoktak vinni. Az idézett jogszabály és a megállapított tényállás egybevetéséből következik, hogy az alperest a bevitt orkánkabátokért, elveszésük esetén, felelősség terheli. Az alperesnek a felelőssége a vendég távozásával nem szűnik meg, de változik annak mértéke, mert a kár bekövetkezésében közreható okként jelentkezik a vendégnek a saját dolgával szemben tanúsított hanyag magatartása. Csökkenti továbbá az alperes felelősségét a másodfokú bíróság ítéletében egyébként helyesen felhívott az a körülmény is, hogy a vendég távozása után nehézséget okozhat annak megállapítása, hogy a visszamaradt dolgok kinek a tulajdonában állnak. Mindez azonban csupán a felelősség mértéke szempontjából jelentős, de nem szünteti meg a felelősség jogalapját. A Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 318. §-a alapján alkalmazandó 340. §-ban foglalt ama rendelkezésre tekintettel, hogy a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, továbbá hogy nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget, kármegosztást alkalmazott. A felperes feledékenységének, saját dolgával szemben tanúsított hanyag magatartásának a következményét 50%-ban maga tartozik viselni, ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapítva az alperes kártérítési felelősségét, a kárt 50—50%-ban megosztotta. A kár összegét a Pp. 206. §-a alapján állapította meg, mert az orkánkabátok meg nem szemlélthetők, így azoknak használt, de jó állapotát figyelembe véve, a felnőtt méretű orkánkabát árát 600 Ft-ban, a gyermek orkánkabát értékét pedig 400 Ft-ban, együttesen 1000 F-ban állapította meg, amelyből a kármegosztásra tekintettel az alperest 500 Ft megfizetésére kötelezte. [P. törv. III/B. 20 725/1967. sz., BH 1967/10. sz. 5467.] 226. Felelősség iskolai tanulónak az oktatás ideje alatt elvesztett kabátjáért (Ptk. 467., 471. §). A felperes elsőéves levelező hallgató volt az alperesi gimnáziumban. A levelező hallgatók részére minden hétfőn 5—tffl óráig előadás volt az iskolában. A hallgatók felsőkabátjaikat az osztályteremben tartották az ablakkilincsre felakasztva. A tanárok esztétikai és egészségügyi szempontokra hivatkozással kifogásolták a kábátoknak ily módon 3J8