Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

megfizetésére kötelezte, mert az általa kezelt szálló szobájából a felperes Pobjeda-gyártmányú karóráját ismeretlen tettes ellopta. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezése szerint a Ptk. 467. §-ának (3) bekezdése szerinti felelősség áll fenn, nevezetesen a felperes órája értéktárgynak minősül, és így a szálloda csak akkor felelős, ha a dolgot megőrzésre kifejezetten átvette, az átvételt kifejezetten megtagadta, illetőleg a kár olyan okból következett be, amelyért az általános szabályok szerint felelősséggel tartozik, ez utóbbi esetben azonban a bizonyítás a vendéget terheli. A másodfokú bíróság az alperesi állásponttal szemben arra a megállapításra jutott, hogy a karóra nem a törvényben megkívánt értéktárgy, hanem használati tárgy, amelynél a felelősség a Ptk. 467. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint áll fenn. [Veszprémi Megyei Bíróság Pf. 1. 20 727/1965. sz., BH 1966/4. sz. 4837.] 225. í. Vendéglátóüzem felelőssége az étterembe a látogatók által bevitt s ottfelejtett orkánkabátok elvesztéséért [Ptk. 471. § (1) bek.]. II. Kármegosztás a látogató vendég hanyag magatartása miatt (Ptk. 318., 340. §). A felperes férjével és gyermekével, valamint férjének rokonaival az alperesi étterembe tért be ebédelni. Magukkal vitték a felperes és a gyermeke orkánkabátját is. Ebben az időben az alperes üzemében ruhatár nem volt. A felperes és a gyermek orkánkabátját az asztaluk mellett levő székre helyezték. Fogyasztás és fizetés után a felperes és társasága eltávozott az étteremből, de feledékenységből az orkánkabátokat nem vitték magukkal. Ezt követően kb. 25 perc múlva visszatértek és keresték a kabátokat, de nem találták. A felperes panaszát az üzletvezető jegyzőkönyvbe foglalta, és azt állapította meg, hogy a felperes és társasága távozása után az asztal „lerámolását" K. L. felszolgáló és S. B. tanuló végezte. Az alperes a felperes kárát peren kívül nem térítette meg, ezért a felperes pert indított ellene, s a két orkánkabát fejében 1200 Ft-ot követelt. Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. A másodfokú bíróság nem állapította meg tényként, hogy a kabátok az étteremben maradtak. A továbbiakban a döntését azzal indokolta, hogy az étterem kártérítési felelőssége a Ptk. 471. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján csak addig áll fenn, amíg a vendég az üzemet a végleges távozás szándékával el nem hagyja. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A megyei bíróság álláspontjával szemben Sz. A. és J. J. érdektelen tanúk vallomása és H. L.-nek közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozata alapján megállapítható, hogy a felperes a kabátokat az üzembe bevitte, és távozáskor ottfelejtette. Megalapozatlan tehát a másodfokú bíróságnak az a döntése, amely szerint a felperes és társasága távozása után a kabátok nem maradtak az étteremben. Téves a megyei bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az alperesi vendéglátóüzem felelőssége a Ptk. 471. §-ának (1) bekezdése értelmé327