Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Bíróság kizárólagos hatáskörébe s illetékessége alá tartozik. Utalt a Legfelsőbb Bíróság végzése indoklásában arra is, hogy az idézett törvény 21. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, ha az e szakaszban megjelölt esetek részben forognak fenn, a megsemmisítés részben a szabadalom korlátozása útján történhet. Ebből pedig az is következnék, hogy részbeni megsemmisítés esetén a szabadalom a megsemmisített részében az idézett törvény 22. §-ában foglalt rendelkezés szerint köztulajdonná, mindenki által szabadon használhatóvá válnék. Ilyen eredmény azonban nem látszik sem jogilag, sem gyakorlatilag megvalósíthatónak. Ezért, ha a törvény 21. §-ának 2. pontjában említett eset csupán részben forog fenn, a szabadalmat teljes egészében meg kell semmisíteni. A Legfelsőbb Bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Pp. 23. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak az iparjogvédelmi (szabadalmi stb.) perek. Az 1954. évi 18. sz. tvr. 4. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy iparjogvédelmi ügyekben az 1949. évi 8. sz. tvr. által a Budapesti ítélőtáblára ruházott hatáskörben a Budapesti Fővárosi Bíróság jár el. Az 1949. évi 8. sz. tvr. 1. §-a határozza meg azt, hogy milyen ügyeket kell iparjogvédelmi ügyeknek tekinteni. E szerint iparjogvédelmi ügyeken a szabadalmi, a szerzői tanúsítvány, a használati minta-, az ipari minta- és végül a védjegy-ügyeket kell érteni. A szabadalmi perek közé a szabadalom megvonása, megsemmisítése és terjedelmének megállapítása (1895. évi XXXVII. tv. 20., 21. és 57. §) iránti perek tartoznak, mert a 81 588/1914. KM sz. rendelet 2. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint ezekben az ügyekben járt el elsőfokon a volt szabadalmi bíróság bírói osztálya, és az ezekre a szabadalmi peres ügyekre vonatkozó hatáskör szállott át az említettek szerint a Budapesti Fővárosi Bíróságra. Ez a per viszont a keresetlevél tartalma szerint szerzőségi (társszerzőségi) per, amelynek célja a feltalálót ért jogsérelem orvoslása. A felperes keresete is erre irányul, amikor annak megállapítását kéri, hogy a találmánynak a megállapítandó arányban ő a társszerzője. Ilyen — a felperes személyiségi jogának oltalmára irányuló — per az általános hatásköri szabályok szerint indítható, mert nincs olyan jogszabály, amely arra különleges hatásköri szabályokat állapítana meg. Az ilyen per nem azonos az 1895. évi XXXVII. tv. 21. §-ában említett megsemmisítési perrel. A szerzőségi (társszerzőségi) per sikere esetén ugyanis a bíróság nem semmisíti meg a megadott (bejegyzett) szabadalmat, hanem csupán azt állapítja meg, hogy a találmánynak ki, illetőleg kik és milyen arányban a szerzői. Ha a szerzőségi (társszerzőségi) per — sikere esetén — szükségképpen a szabadalom megsemmisítését eredményezné, akkor ilyen per indításának aligha lenne célja, mert a megsemmisítés tényével a találmány közkinccsé válnék, s így az ahhoz fűződő jogok is elenyésznének. [P. törv. Eln. Tan. 20 121/1966. sz., BH 1966/6. sz. 4919.] 28