Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A jegyzék hátoldalán felsorolt „Vásárlási és eladási feltételek" ugyancsak nem hagynak kétséget a tekintetben, hogy az Állatforgalmi Vállalat i az alperes viszonylatában vevőként, a felperessel szemben pedig eladóként szerepel. A feltételek 2. pontja szerint az „Állatforgalmi Vállalat a vizsgálat eredményétől függően dönt az állat átvétele kérdésében". A 3. pont értelmében „az Állatforgalmi Vállalat a tbc-pozitív egyedeket nem köteles átvenni". A 4. pont szerint „a minősítés és átvétel időpontja között keletkezett újabb hiba esetén az Állatforgalmi Vállalat az állatot ugyancsak nem köteles átvenni". A 6. pontból kitűnően „az Állatforgalmi Vállalat a megvett állat egyszeri (szállítás előtt 30 napon belül) tbc-oltásának negatív eredményéért felelősséget vállal". A 7. pont szerint „az ügylet a vállalat és a vevő (felperes) között végleges eladás, ha a vevő vagy megbízottja a minősítésnél jelen volt, és a minősítési jegyzőkönyvet aláírta". Végül a 9. pont kimondja, hogy a vevő szavatossági hiba esetén mind az eladót, mind az Állatforgalmi Vállalatot egyidejűleg köteles értesíteni. Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy a felperes és az alperes között adásvételi szerződés nem jött létre. Ezzel szemben az Állatforgalmi Vállalat az 1964. évben az alperessel megkötött állatnevelési szerződésen felül, 1966. június 9-én felnevelt üszőkre vonatkozóan az átadás ténye mellett még adásvételi szerződést is kötött, majd ezt követően, illetve ezzel egyidejűleg — de már eladói minőségben — ugyancsak adásvételi szerződést kötött a felperessel. A megyei bíróság végzésének elbírálása szempontjából csak az utóbbi szerződésnek van jelentősége, mert ez kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felperes az esetleges szavatossági hibák, de a jogügyletből eredő minden egyéb jogvita tekintetében egyedül az Állatforgalmi Vállalattal áll jogviszonyban, igényét csak vele szemben érvényesítheti. A már említett „jegyzék"-ben foglalt jognyilatkozatoknak valódi tartalma az alperes és az Állatforgalmi Vállalat szempontjából az 1964. évi vemhesüsző nevelési szerződés teljesítése, a nevelt állatok átadása és átvétele, míg a felperes és az Állatforgalmi Vállalat szempontjából adásvételi szerződés. Az alperes részéről nem is olyan személy járt el, aki a felperessel kötendő adásvételi szerződéshez szükséges ügyleti nyilatkozatot érvényesen megtehette volna. Mindezekből nyilvánvaló az is, hogy a felperesnek pervesztesége esetén harmadik személlyel, az Állatforgalmi Vállalattal szemben van esetleg érvényesíthető igénye, és erről a felperest a perben eljárt bíróságoknak a Pp. 3. §-a alapján tájékoztatnia kellett volna, s ennek perbehívása után ezt a harmadik személyt az elsőfokú bíróság a 4/1961. (XII. 12.) IM sz. rendelet 2. §-a alapján hivatalból félként is perbe vonhatta volna. Nincs kellően megalapozva ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítéleti indokolásának az a megállapítása, hogy a felperes az Állatforgalmi Vállalattal szemben jogainak érvényesítésével már elkésett. A Ptk. 384. §-a értelmében a vevő a szavatossági jogait a hiba felismerésétől számított 8 napon belül jogvesztés terhével az eladóhoz intézett nyilatkozattal érvényesítheti, s ennek eredménytelensége esetén az átvételtől számított 60 napon belül indíthat keresetet. A 60 napos perindítási határidő azonban nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkal253