Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

mázni. A Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a felperes menthető okból érvényesíti-e az említett határidőn túl az Állatforgalmi Vállalattal szemben az igényét [Ptk. 326. § (2) bek.], nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a vállalat által használt „adásvételi jegyzék" nem egyértelmű tartalma megtévesztőleg hatott a felperesre. Az Állatforgalmi Vállalat 1966. június 27-én kelt, a felpereshez intézett levelében maga sem úgy értelmezte a jegyzék tartalmát, miként azt a Legfelsőbb Bíróság a fentiekben megállapította. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság végzésének indokolását mellőzte, nem érintve a végzésnek azt a rendelkezését, amely az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mert az Állatforgalmi Vállalat perbenállása nélkül a jogviszonyra vonatkozóan vele kapcsolatban további megállapításokat nem lehet tenni. [P. törv. I. 20 398/1967. sz., BH 1967/12. sz. 5532.] d) Lakásbérlet da) A bérleti jogviszony keletkezése 171. Tulajdonostárs előbérleti jogának gyakorlása [Ptk. 145. § (2) bek.]. A perbeli ház, udvar és kert V2 részben a felperes tulajdona, V2 részben pedig az alperes kezelésében a Magyar Állam tulajdona. A ház 2 db egyszobás és mellékhelyiségekből álló lakásból áll, így szabad rendelkezésű. Az alperes tulajdonában a V2 rész az 1952. évi 4. sz. tvr. alapján került. 1944 december elején költözött a perbeli ház hátsó lakásába P. I. cipész kisiparos a családjával, miután a szemben levő házban volt lakása aknatalálat következtében megsérült. Akkor a perbeli házban senki sem lakott, üres volt. A felszabadulás után P. I. levélben közölte a felperessel, aki más helységben a leányánál lakott, hogy a perbeli házba költözött a családjával. P. I. a lakbérben is megállapodott a felperessel, és mindig a felperesnek fizette a jelenleg is lakott hátsó lakás lakbérét, kivéve azt az időszakot, amikor a felperes házrésze is állami tulajdonban volt. A perbeli ház első részében levő lakás felett az állami tulajdonba vett V2 házrész kezelőjeként az alperes rendelkezett. A felperes leányának, akivel a felperes közös háztartásban együtt élt, a szolgálati lakását felmondották. Ezért a felperes a V2 részben közös tulajdonában álló perbeli házban megüresedett abba a lakásba kívánt beköltözni, amely eddig az állami tulajdonban levő V2 házrész kezelőjeként az alperes rendelkezése alatt állt. A felperes kereseti kérelme arra irányult, hogy a járásbíróság a V2 részben személyi tulajdonában álló házban megüresedett lakás használójául őt jelölje ki. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A felperesnek e határozat ellen beadott fellebbezése alapos. A Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése 254