Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)
res szavatossági jogait a hiba felismerésétől számított nyolc napon belül érvényesítette, ezért az adásvételi szerződés felbontására irányuló igénye alapos. [P. törv. I. 21 057/1965. sz., BH 1966/6. sz. 4906.] 167. Az állatszavatossági szabályok irányadók akkor is, ha az állat tulajdonjogának átruházása állathizlalási szerződés alapján történt (Ptk. 383—385. §, PK 830. sz.). A peres felek között tinóhizlalási szerződés jött létre. Az alperes 1965. január 12-én a szerződés teljesítéseként 1 db 715 kg élősúlyú kiváló minőségű sajátnevelésű tinót adott át az Állatforgalmi Vállalat felperesnek, az A.-n tartott felvásárlás során. A felperes az állat átvételével egyidejűleg 11 424 Ft-ot az alperesnek kifizetett. Az állatot 1965. január 13-án levágták, a Húsipari Állatorvosi Ellenőrzőszolgálat azonban az állat húsát részben elkobozta, részben hatósági húspárolóba utalta, minthogy azt — borsókakór miatt — közfogyasztásra alkalmatlannak találta. A felhasználható részekből 988 Ft megtérült. A felperesi vállalatot az intézkedésről 1965. január 18-án értesítették, Ezt követően 1965. január 21-én a felperes az alpereshez intézett nyilatkozatával érvényesítette szavatossági jogait, és felszólította az alperest a vételár és a megtérült 988 Ft között mutatkozó különbözet viszszafizetésére. A felhívás eredménytelensége folytán 1965. március 9-én keresetet nyújtott be a járásbírósághoz, és a szerződés felbontása mellett az alperest 10 436 Ft megfizetésére kérte kötelezni. A járásbíróság a felek között létrejött szerződést hatályában fenntartotta ugyan, az átadott tinó vételárát azonban 988 Ft-ra szállította le, ehhez képest kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 10 436 Ft-ot. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos. A Legfelsőbb Bíróság és a Központi Döntőbizottság 830. sz. közös állásfoglalása szerint a Ptk. 383— 385. §-aiban foglalt szavatossági szabályok állat tulajdonjogának bármilyen visszaterhes szerződéssel történt átruházása esetében irányadók. A közös állásfoglalás indokolása rámutat arra, hogy a Ptk. 383—385. §-ai állatok adásvétele esetére különös kellékszavatossági szabályokat állítanak fel. A különös szabályozást az tette szükségessé, hogy a szolgáltatás tárgyai a Ptké. 61. §-ának (1) bekezdésében kimerítően felsorolt állatok, amelyeknél a forgalom szempontjai az általános szabályoktól eltérő kellékszavatossági szabályok alkalmazását teszik indokolttá. Kiemeli azonban az állásfoglalás, hogy az állat tulajdonjogának átruházására nemcsak adásvételi, hanem más visszterhes szerződéssel is sor kerülhet. A szolgáltatás tárgyának és a tulajdonjog átruházásának azonossága azt teszi indokolttá, hogy az állatok adásvétele esetén érvényesülő különös szabályok minden olyan esetben alkalmazásra kerüljenek, amikor az állat tulajdonjogának bármilyen visszterhes szerződéssel való átruházása történik. Ezért az állatszavatossági szabályok irányadók minden olyan esetben, amikor állat tulajdonjogának átruházása bármilyen visszterhes szerződéssel, tehát nemcsak adásvételi, hanem pl. állatnevelési és hizlalási vagy tervszerződéssel következett be. 246