Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A Ptk. 383—385. §-aiban foglalt különös szabályok — a tartalmi elem azonosságának hiányában — az állásfoglalás szerint akkor nem alkalmazhatók, amikor a szerződés nem jár az állat tulajdonjogának átruházásával. Ezzel összefüggésben példaként említi azt a szerződést, amikor a tenyésztő úgy veszi át nevelésre vagy hizlalásra az állatot, hogy a tulajdonjog mindvégig a megrendelőnél marad. A perben rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az az állat,,: amelyre a hizlalási szerződést kötötték, az alperes tulajdonában maradt mindaddig, amíg azt 1965. január 12-én a részére kifizetett vételár ellenében a felperesnek át nem adta. Az adott esetre tehát nem vonatkozik a közös állásfoglalásban említett kivétel, a felperes pedig szavatossági jogait kellő időben érvényesítette. Így tévedett a megyei bíróság, amikor a keresetet elutasította azon az alapon, hogy az igény elbírálásánál az állatszavatossági szabályok nem alkalmazhatók. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig helybenhagyta. [P. törv. III/B. 20 091/1966., BH 1966/6. sz. 4907.] 168. Állatszavatossági jog érvényesítése, ha a vevő az állatokat nyomban továbbadja egy másik vevőnek, akinél a hiba jelentkezik (Ptk. 384. §). [P. törv. 20 398/1967. sz., BH 1967/12. sz. 5532. — L. 170. sorszám alatt*] b) Vállalkozás 169. XXXII. számú polgári elvi döntés. a) A vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek. A vállalkozó olyan szolgáltatása esetén, amelyre a felek kifejezetten nem állapodtak meg, a bíróságnak körültekintően vizsgálnia kell, hogy a szerződés nem terjedt-e ki erre a szolgáltatásra is. A szerződés valóságos tartalmának a megállapításánál figyelembe kell venni a szerződés megkötését megelőző tárgyalásokat, a megkötéskor vagy utóbb tett nyilatkozatokat, a felek ráutaló magatartását, a vállalkozás tárgyát, a mű jellegét és általában az eset összes körülményeit. Vizsgálni kell azt is, hogy a felek a szerződésüknek akár kifejezett nyilatkozattal történt, akár pedig ráutaló magatartásukból megállapítható módosításával nem terjesztették-e azt ki az említett szolgáltatásra is. Ha a szerződés valamely szolgáltatásra kiterjed, a vállalkozó azért csak akkor követelhet külön díjazást, ha aggálytalanul megállapítható, hogy a vállalkozási díj meghatározásánál erre a szolgáltatásra nem voltak tekintettel. Ebben az esetben a megrendelő a vonatkozó jogszabályokban meghatározott díjat [Ptk. 207. § (2) bekezdés], ilyennek hiányában pedig a szolgáltatás mennyiségének és minőségének megfelelő díjakat köteles a vállalkozónak megfizetni. 247