Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A felperes 1964. november 3-án keresetet nyújtott be a bírósághoz az adásvételi szerződés felbontása iránt. Az elsőfokú bíróság a keresetet el-r utasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes az alperes tagadásával szemben nem tudta kétségét kizáró módon bebizonyítani, 'hogy a vemhesség hiányára alapított szavatossági jogát a jogszabály által megkívánt nyolc napos határidőn belül érvényesíthette volna. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perbeli állat vemhessége — amint azt az ügyben eljárt bíróságok is megállapították — kétségtelenül szerződési feltétel volt. Hogy ezt a körülményt a felperes lényegesnek is tartotta, az kitűnik az állatorvos vallomásából. Ez az érdektelennek tekintendő tanú a per során határozott vallomást tett arról, hogy amikor szeptember 17-én a felperes felkereste, elsősorban arra kérte, hogy vizsgálja meg az állatot, vemhes-e, vagy sem. E körülményből nyilvánvaló, hogy a felperes ezt a kérdést lényegesnek tartotta, és főleg ezért kereste fel az állatorvost. Ez a vizsgálat alapján egyrészt határozott véleményt közölt vele, amely szerint az állat nem vemhes, másrészt még ő tanácsolta, hogy a felperes keresse fel az eladót egyezkedés céljából. Egyéb betegséget vagy hiányosságot ez alkalommal az állatorvos nem állapított meg. Mindezekre figyelemmel a mindennapi élettapasztalattal nyilvánvalóan ellenkezik, s ezért teljesen valószínűtlen az, hogy a felperes —T az eladót felkeresve és a szerződés felbontását követelve — csak a tehén gümőkóros betegségét említette, míg a vemhesség hiányáról egyáltalán nem beszélt volna, jóllehet azt az állatorvos néhány nappal előbb határozottan megállapította, s az kétségtelenül szerződésfelbontási okként hozható fel. Ilyen körülmények között az ügyben eljárt bíróságoknak meg kellett volna állapítaniuk, hogy a felperes a vemhesség hiányára alapított szavatossági jogait kellő időben érvényesítette (Ptk. 384. §). A per során a felperes az ügyre vonatkozó előadását némiképp módosította ugyan, de ezek a módosítások azzal magyarázhatók, hogy miután a bíróság a szeptember 22-én történt jogérvényesítést nem találta bizonyítottnak, a felperes igyekezett az október 13-án történt felszólítás alapján érvényesíteni az igényeit. A jogerős ítélet egyébként az ügyben eljárt bíróságok által megállapított tényállás alapján sem helyes és törvényszerű. Az igazságügyi szakértő szakvéleménye szerint ugyanis a perbeli állat meddő, idült méhhurutban, petefészek- és petevezeték-gyulladásban szenved, és „jelenleg nincs arra sem remény, hogy az állat felgyógyuljon". A perbeli esetben tehát nemcsak arról van szó, hogy a vemhesként eladott állat nem volt vemhes. A szakértői vélemény alapján az is megállapítható, hogy az egészségesként eladott állat idült betegségben szenved, amely az értékét és használhatóságát nagymértékben csökkenti (Ptk. 283. §). Azt viszont a per során egyik fél sem vonta kétségbe, hogy a felperes 1964. szeptember 22-én az állat betegségére is hivatkozással kérte az alperestől a szerződés felbontását. A fentiekből következik, hogy a felpe245