Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

h) Jogalap nélküli gazdagodás 163. Aki idegen telken jogosulatlanul építési anyagot tárol, a tulajdonosnak jogalap nélküli gazdagodás címén megtérítéssel tartozik (Ptk. 366. §). Az alperes — aki a felperes lakóépületeit építette — az építkezésnek 1962 november hónapban történt befejezése után a felperes tulajdonában álló területnek kb. 100 négyzetméter nagyságú részét továbbra is birtokában tartotta úgy, hogy azon különböző építési anyagokat tárolt, amelyeket a felperes többszöri felszólítása ellenére sem szállított el. Ezért a felperes az elfoglalva tartott terület után 1962. november 20-tól számított havi 100 Ft „területbérleti díj" megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A járásbíróság ítéletében az alperest 2600 Ft megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklása szerint a felperes a vagyonában beállott értékcsökkenést vagy elmaradt előnyt nem tudott megjelölni, ezért kártérítésre igényt nem tarthat. Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy a felperes jogalap nélküli gazdagodás címén sem követelhet megtérítést az alperestől. E határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben feltárt adatok alapján kétségtelenül megállapítható, hogy az alperes 1962. november 20-tól 1965. július 31-ig a felperes ingatlanának kb. 100 négyzetméter nagyságú területét építési anyagok elhelyezésére jogcím nélkül használta. Az alperes ez által mentesült az alól, hogy erre a célra más területet béreljen, illetőleg az építkezési anyagát máshol helyezze el. A felperes ingatlanrészének a használatával tehát az alperes jogalap nélkül vagyoni előnyhöz jutott, a felperes pedig az ingatlanának a kérdéses részét nem tudta rendeltetésszerűen használni. Az alperes tehát a felperes rovására jogalap nélkül gazdagodott. A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. Az alperes ezért köteles a felperesnek megtéríteni azt az előnyt, amelyhez akként jutott, hogy építési anyagainak az elhelyezésére más megfelelő területet nem kellett bérelnie, és ez által nem merült fel kiadása, illetőleg a saját területét más célra használhatta. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, midőn azt állapította meg, hogy az alperes jogalap nélküli gazdagodás címén sem tartozik a felperesnek megtérítéssel. A perben nincs adat arra, hogy az alperesnek milyen kiadása merült volna fel, ha a kérdéses építési anyag elhelyezésére máshol megfelelő területet kellett volna bérelnie. E vonatkozásban további bizonyításra van szükség, hogy a peres felek közötti jogvitában az igazságnak megfelelően lehessen dönteni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságot a kifejtetteknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [P. törv. IV. 20 480/1966. sz., BH 1966/12. sz. 5110.] 16* 243