Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

telek meglétében — akkor is jogszerűen igényelhet baleseti járadékot, ha a baleset következtében meghalt személy a halálát megelőzően a tar~ tási kötelezettségét ténylegesen nem teljesítette. b) A baleseti járadék összegének meghatározásánál annak is jelentősége van, hogy a baleset idején a járadékot igénylőt a baleset következtében meghalt személlyel egysorban más is köteles volt tartani, bár ez utóbbi ennek a kötelezettségének nem tett eleget. Ezt megfelelően értékelni kell annak vizsgálatánál, hogy a járadékot igénylő eleget tesz-e a kárelhárítási (kárenyhítési) kötelezettségének, illetőleg hogy a járadékra való rászorultsága mennyiben állapítható meg. a) A Ptk. 356—358. §-aiban foglalt rendelkezésekből következően a kárért felelős személy a károsult teljes kárát köteles megtéríteni. A Ptk. 357. §-ának (2) bekezdése szerint kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani; rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsultnak vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni. Ha a baleset következtében meghalt személyt másokkal szemben tartási kötelezettség terhelte, ez utóbbiak annak folytán károsodnak, hogy elesnek a meghalt eltartójuk által nyújtott tartástól. Káruk a baleset folytán elveszett tartás, ezért ennek a megtérítésére tarthatnak igényt, éspedig a ráutaltságuk mértékének megfelelően. A Ptké. 58. §-ának (2) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a baleset következtében meghalt személy által eltartottak járadékot csak ráutaltságuk mértékének megfelelően igényelhetnek. Mindebből következően baleseti járadékot általában az követelhet, akit a baleset következtében meghalt személy a baleset idején tartani köteles volt, s akit ténylegesen el is tartott. A Ptké. 58. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek abból a szóhasználatából azonban, hogy a baleset következtében meghalt személy által „eltartottak" csak ráutaltságuk mértékének megfelelően igényelhetnek járadékot, nem lehet arra következtetni, hogy egyáltalán nem igényelhető tartást pótló kártérítés (járadék) akkor, ha a baleset következtében meghalt személy a járadékot igénylőt a baleset idején ténylegesen nem tartotta. A jogszabályalkotó az említett rendelkezésnél egyrészt nyilvánvalóan a tipikus eseteket tartotta szem előtt akkor, amikor az ,,eltartottak"-ra utalt, másrészt pedig e rendelkezéssel nem a baleseti járadékra jogosultak körét kívánta meghatározni, hanem — a rendelkezés tartalmából következően — a jogosultság fennállásának esetére a járadék mértéke tekintetében kívánt megszorítást tenni. A tartásra jogosultat nemcsak annak folytán éri anyagi hátrány, hogy elesik a már ténylegesen kapott tartástól, hanem annak folytán is, hogy a tartására köteles személlyel szemben a baleset idején nem kétségesen fennálló jogszerű tartási igényét a baleset következtében többé már nem érvényesítheti. A tényleges tartás kikényszerítése elmaradásának olyan okai lehetnek, amelyekre tekintettel a tartásra jogosult személynek a baleseti járadékra való igényét jogszerűnek kell elismerni. Tényleges tartás hiánya címén nem tekinthető alaptalannak a baleseti járadék iránti igény akkor, ha a baleset következtében meghalt személy a bírósági határozattal már megállapított tartási kötelezettségének 237