Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

megszegésével nem nyújtotta ténylegesen a tartást. Hasonló a helyzet akkor is, ha a törvény értelmében fennállt ugyan a baleset következtében meghalt személy tartási kötelezettsége, a jogosult azonban akadályozva volt a tartási igénye érvényesítésében, vagy ha ezt az igényét egyébként menthető okból nem érvényesítette (pl. a tartásra köteles személy a balesetet megelőzően katonai szolgálatot teljesített, vagy a gyermekeivel egyedül maradó feleség az életközösség megszakadása után azért nem érvényesített rögtön tartási igényt a férjével szemben, mert bízott abban, hogy az életközösség ismét helyreáll). Ilyen esetekben tehát a tartási igény érvényesítésének időleges elmaradása nem járhat azzal a következménnyel, hogy a jogosult elveszti a tartást pótló kártérítés követeléséhez való jogát. Mindezekre figyelemmel a bíróságnak minden esetben nagy körültekintéssel kell vizsgálnia, hogy mi volt a tényleges tartás elmaradásának valóságos oka. De ugyanilyen gondossággal kell vizsgálnia természetesen azt is, hogy a járadékot igénylő nem a baleset nyújtotta vélt lehetőségek kihasználásával kíván-e olyan kártérítéshez jutni, amely őt jogszerűen nem illeti meg. A járadék mértéke a ráutaltság mértékéhez és ahhoz a tartáshoz igazodik, amelyet a járadékot igénylő a baleset következtében meghalt személytől annak életben maradása esetében jogszerűen igényelhetett volna. A járadék összegének meghatározása tekintetében a 855. számú polgári kollégiumi állásfoglalásban foglaltak az irányadók. b) Mint ahogyan a tényleges tartásban nem realizálódott tartási kötelezettség az a) pontban foglaltak szerint nem hagyható figyelmen kívül akkor, ha a tartási kötelezettségét nem teljesítő személy baleset következtében meghal, úgy jelentősége van ennek akkor is, ha a tartásra a törvény szerint egysorban köteles több személy közül csak egy tesz eleget a tartási kötelezettségének, s ennek baleset folytán bekövetkezett halála esetén az eltartott járadék iránti igénnyel lép fel a balesetért felelős személlyel szemben. Nem eshet ugyanis a károkozó terhére az, hogy a baleset következtében meghalt személy a törvény szerint őt terhelő tartási kötelezettség mértékét meghaladó mértékű tartást nyújtott a járadékot igénylő részére, s hogy ez utóbbi nem érvényesítette, illetőleg nem érvényesíti az igényét azokkal szemben, akik tartására a meghalt eltartóval egy sorban kötelesek. Következik ez abból, hogy a tartásra, illetőleg tartást pótló járadékra jogosultat — amint ezt a 855. számú polgári kollégiumi állásfoglalás is kiemelte — kárelhárítási, illetőleg kárenyhítési kötelezettség terheli. Ez a kötelezettség a másokkal szemben fennálló tartási igény érvényesítésére is kiterjed. Mindez összhangban áll azzal is, hogy az eltartott csak a ráutaltsága mértékének megfelelően igényelhet járadékot [Ptké. 58. § (2) bek.]. A ráutaltság vizsgálatánál ugyanis nem maradhatnak értékelésen kívül a járadékot igénylő személy által érvényesíthető követelések sem. A fentiekkel ellentétes megoldás egyrészt arra a nem kívánatos eredményre vezetne, hogy a tartási kötelezettségüket nem teljesítő személyek véglegesen mentesülnének e kötelezettségük alól annak baleseti halála folytán, aki a járadékot igénylőt helyettük is tartotta, másrészt 238