Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen — amely a III r. alperest 4778 Ft újítási díj fizetésére kötelezte, az I. és II. r. alperessel szemben pedig a felperes keresetét elutasította — a III. r. alperes fellebbezett, a járási ügyész pedig fellebbezési óvással élt. A III. r. alperes a keresetnek vele szembeni elutasítását kérte. A III. r. alperes fellebbezése és az ügyészi fellebbezési óvás alapos. A Ptk. 84. §-a úgy rendelkezik, hogy az újításhoz fűződő személyi jogok védelmének külön szabályait az újítói jog szabályai állapítják meg. Az újítással kapcsolatos jogviszonyokat az újításokról és találmányokról szóló 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet szabályozza. A Ptk. elvi tételei mellett egyéb rendelkezései csak akkor és annyiban kerülhetnek alkalmazásra, ha és amennyiben külön jogszabály rendelkezést nem tartalmaz, és a külön jogszabály egyéb rendelkezéseivel ellentétben nincsenek. A 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 3. §-ának (2) bekezdése szerint az újítási javaslatot annál a vállalatnál (állami szervnél) kell benyújtani, amely annak megvalósítására az újítás tárgyánál fogva hivatott, és a nem ilyen vállalatnál benyújtott javaslatot a megvalósításra illetékes szervhez kell továbbítani. Több szervnél történő benyújtás esetén meg kell jelölni mindazokat a szerveket, amelyeknél a javaslatot már bejelentették. Az újítási javaslattal kapcsolatban a kísérletre, illetőleg a megvalósításra vonatkozó szerződést az említett rendelet 8. §-a értelmében a megvalósító szerv vezetőjének kell az újítóval megkötnie, és a 12. § (1) bekezdése szerint az újítónak járó díjat az a vállalat köteles fizetni, amely a megvalósításra vonatkozó szerződést megkötötte, ami lényegében azt jelenti, hogy az újítási díj fizetésének a kötelezettsége mindig kizárólag a megvalósító vállalatot terheli. Ezek a rendelkezések azzal vannak összefüggésben, hogy a 9. § (1) bekezdése értelmében az újítót annak az évnek népgazdasági eredménye alapján kell díjazni, amely az újítás megvalósításától számított két év közül a kedvezőbb népgazdasági eredményt adja. A perben feltárt adatok alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a felperes a III. r. alperes jogelődjénél újítási javaslatot nem nyújtott be, a III. r. alperes jogelődje nem volt megvalósítója a javaslat tárgyát tevő berendezésnek, továbbá hogy a felperes és a III. r. alperes jogelődje között az újítás megvalósítása tárgyában szerződés nem jött létre. A III. r. alperes jogelődje az I. r. alperessel kötött kivitelezési szerződés alapján fővállalkozói minőségben csak megrendelte a II. r. alperes jogelődjénél a hidroglóbusz építési munkálatainak és a felperes újítási javaslata szerinti automata kapcsoló szekrény munkáinak a kivitelezését, majd a létesítmény elkészítése után az építtető I. r. alperestől azt üzemeltetésre is átvette. Azzal szemben azonban, aki az újítás tárgyát az újítás üzemszerű megvalósítójától megrendeli és megvásárolja, illetőleg az ekként megszerzett újítás tárgyát használja, az újítót újítási díj nem illeti meg, és jogalap nélküli gazdagodás címén sem támaszthat vele szemben jogszerűen igényt. De nem származtathat a felperes a III. r. alperessel szemben újítási díj fizetésére irányuló igényt a közte és a II. r. alperes jogelődje között 21