Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

létrejött megállapodás alapján sem, mert ez ellentétben van az újítási jogszabálynak fent megjelölt kötelező rendelkezéseivel. Alaptalanul hivatkozik a felperes a III. r. alperes jogelődje által 1963. február 22-én a II. r. alperes jogelődjéhez intézett megrendelőlevélre is, mert ennek a levélnek az újítási díj felszámítására vonatkozó része tartalmában csak arra vonatkozik, hogy a II. r. alperes jogelődjének a III. r. alperes jogelődje megtéríti a felmerült újítási díjat is, illetőleg annak a megrendelt termékre eső arányos részét. Ez a levél azonban nem tartalmazott és nem is tartalmazhatott kötelezettségvállalást a felperessel szemben, mert ez ellentétben áll a fent kiemelt jogszabályi rendelkezésekkel, mivel kétségtelen, hogy a III. r. alperes jogelődje nem volt a felperes újítási javaslata tárgyának megvalósítója. Egyébként is a felek között utóbb létrejött kivitelezési szerződés e vonatkozásban már semmit sem tartalmazott. A felperest az előadottak szerint a III. r. alperessel szemben újítási díj nem illeti meg. [Legf. Bír. Pf. IV. 21 166/1965. sz., BH 1966/11. sz. 5078.] 14. Üjítási díj megállapításánál törekedni kell a népgazdasági eredmény megállapítására, eszmei alapon való díjazásra csak akkor kerülhet sor, ha az eredmény pénzben nem számítható ki [29/1959. (V. 10.) Korm. sz. r. 9—11. §, 16/1961. (X. 14.) PM sz. r. 2, 4. §]* A felperes 1953-tól alkalmazottja az alperesi vállalatnak. Mint lakatos 1955-től csoportvezetőként dolgozik a főépítés vezetőségnél. Az Építésügyi Minisztérium az 1962. október 6-án megjelent utasításában elrendelte az 1962-ben és megelőzően épített lakóház-tömbökben alkalmazott ún. termofor (gyűjtő) kémények hibáinak kijavítását. A hibákat a használhatatlan kémények lebontásával és újjáépítésével kellett kijavítani. A költségvetés szerint a régi kémények javítási költsége 2 579 000 Ft volt. A felperes újítási javaslatot nyújtott be az alpereshez a kémények lebontás nélküli kijavítására. Az újítás lényege a kéményeknek vasforgácslabdával való koromtalanítása, majd a hézagok vízüveges pernyehabarccsal való betömítése. A javaslatot az alperes 1962. december 20-án elfogadta, és 1000 Ft előleget folyósított a felperesnek. Nemcsak a régi kéményeket javították ki ezzel az eljárással, hanem az új kéményeknél is alkalmazták. A Kéményseprő Vállalat az újítás szerint kijavított kéményeket megfelelőknek nyilvánította. Az alperes 1963. szeptember 30-án kelt határozatában értesítette a felperest, hogy a régi kémények kijavítása mellett az új kéményeket is az újítás szerinti eljárással húzzák ki, hogy a füstnyomó próbának megfeleljenek. A díjazás kérdésében azt közölte, hogy a régi kéményeknél darabonként kb. 1550 Ft megtakarítás van. 3%-os díjkulcs alkalmazása mellett a régi kéményeknél 50 Ft, az új kéményeknél 30 Ft újítási díjat állapított meg a felettes hatóság jóváhagyásától függően. Ez összesen 26 000 Ft-ot tett volna ki. Az ÉM Építőipari Főigazgatóság azonban a határozatot nem hagyta jóvá. Az alperes így újabb írásbeli értesítésében * A 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet helyett lásd az időközben hatályba lépett 57/1967. (XII. 19.) Komi. sz. rendeletet. 22